Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
formok kidolgozásának igénye nemcsak a RAPP-on, hanem a külföldi csoportokon belül is. A magyarok alaposan kivették részüket ebből a munkából: a magyar tagozat tervezete 1931 júniusában került publikálásra, a német proletárforradalmi íróké — amelyet Komját Aladár és Biró Károly (= Réz Andor) készített, az előbbivel többé-kevésbé „versenyben" - 1931 augusztusára lett kész, de ezt elvetették, és az új platform megírásával Lukács Györgyöt, Gábor Andort, illetve Johannes R. Bechert bízták meg. 131 A platformtervezet megjelenésének idejére a RAPP a Szovjetunión belül több nem hosszú életű és önmagát egyre inkább elszigetelő győzelmet arat (Voronszkij leváltatása, Pereverzev-vita, a Pereval csoport elítélése, Litfrontvita stb.). A viták hangja igen éles, ami összefügg a korabeli viszonyok éleződésével, a pártellenzék (Trockij, Zinovjev, Buharin stb.) elleni harccal, a falun indított kulákellenes küzdelemmel. Az ötéves terv megkezdése után a gigantikus új építkezésekkel, az ipar fejlesztésével és a falu kollektivizálásával kapcsolatban az eddiginél is nagyobbra nő a munkáskáderek fontossága, amit a rappista vezetés és személyesen Averbah példátlan vulgarizálásra és tulajdonképpen az útitárs írók teljes háttérbe szorítására akar felhasználni. Meghirdetik „Az élmunkás a proletár irodalmi mozgalom központi figurája" és az „Élmunkásokat az irodalomba" jelszavakat, a munkapad mellől visznek be kiváló dolgozókat a művészeti folyóiratok szerkesztőségeibe, és a proletárirodalmi mozgalmat az élmunkásokból és munkáslevelezőkből nevelt írókra kívánják a továbbiakban alapozni. 132 Vannak, akik Matheikát is besorolják e kapmány támogatói közé, amelyet a pártnak 1931 decemberében szabályosan meg kellett fékeznie 133 : „Matheika, aki népszerűsítette a rappisták »élmunkásokat az irodalomba« felhívását, az irodalom fő forrását és írói alapanyagát a munkáslevelezőkben látta." 134 Ez a megállapítás azonban pontatlan, Matheika e kampányt nem népszerűsítette, s álláspontját már korábban is ekként foglamazta meg: „Az iskola, a vallás, a színház, a mozi, a kapitalista társadalom sokféle lehetősége, hogy a leigázott és kizsákmányolt rétegeket a saját szellemében befolyásolja, kizárttá teszik, hogy addig, amíg a kapitalista termelési mód fennáll, a proletariátus, mint osztály, a maga egészében felszabaduljon a kultúr-iga alól. így tehát az, hogy valaki proletár, még nem jelenti száz százalékos bizonyossággal, hogy az, amit ír — proletár irodalom." 135 Johannes R. Becherről írott egyik cikkében, amely épp az előbbi kampány idején jelenik meg, bizonyára a maga származására is gondolva, a következő tanulságot fogalmazza meg: „Becher példája megsemmisítő érv bizonyos elvtársak szélsőségesen »balos« nézetei ellen, akik szerint *nem lehet túlnőni saját osztályunkon*". 13 * A platformvita során — az előbbi aktuális jelszavakat kihasználva — éppen amiatt is marasztalják el Matheikát és a tervezet összeállítóit, hogy teljesen megfeledkeznek a mun1,1 Vö. ILLÉS LÁSZLÓ: Kísérletek a „proletárirodalom" elvi megalapozására. Új írás, 972. 10. sz. 93-106., valamint 126. sz. jegyzet i. m. 105-106. 1,1 Vö. C. IHemyKOB: HeHCTOBbie peBHirrejiH. MocKBa, 1970. 294 - 302. ,M Uo. 295. M O. K. POCCHHHOB. M3 HCTopHH BCHrepcKOH CCKUMH MOPria. L. 126. sz. jegyzet i. m. 397. 134 ÚE, 1926. jan. 24 ,M JlirrepaTypa MHpoBoíi peBO.iiou.HH, 1931. 10. 106.
