Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

letkult központi bizottsága fel fogja vetni a népbiztossal való szakítás kérdé­sét. Lunacsarszkij, meg sem várva az ülés végét, eltávozott onnan. A Petrográ­di Proletkult elutasította a Művelődésügyi Népbiztosság Iskolán Kívüli Oktatási Szakosztálya Petrográdon tartott konferenciáján való részvételt is. Minden jel arra mutatott, hogy a Petrográdi Proletkult nem csupán teljes jogú hatalmat követelt magának, de igyekezett szabotálni a Művelődésügyi Nép­biztosság számos intézkedését és rendezvényét. 1918 áprilisában Lunacsarszkij kifejezte kételyét, hogy a Proletkult való­ban ,,a spontán proletár tevékenység" megnyilvánulása lenne. Javasolta, hogy a Proletkultot rendeljék alá a szovjet kormányszervnek: a Művelődés­ügyi Népbiztosságnak és a kommunista pártnak. Azt akarta, hogy a prolet­kultok mint a szigorúan vett osztály-ideológia és tiszta proletárkultúra ki­dolgozásának szervei a Kommunista Párt Központi Bizottságának legyenek alárendelve, hiszen a proletárkultúra egyedüli hordozója csak az osztályharc álláspontján álló kommunista párt lehet. Az Állami Oktatási Bizottság vitáján elmondott beszédében Lebegyev­Poljánszkij „beleegyezett", hogy a Proletkult a pártnak tartozik felelősség­gel, de elutasította a Művelődésügyi Népbiztosságnak alárendelt szerepet. Krupszkája következetesen képviselte azt a nézetet, hogy a Proletkultot rendeljék a Művelődésügyi Népbiztosság irányítása alá. Az Állami Oktatási Bizottság elhelyett megpróbálta szétválasztani a Művelődésügyi Népbiztos­vág es a Proletkult tevékenységi körét. A Művelődésügyi Népbiztosság kapta meg az oktatási, a Proletkult pedig az „alkotási" funkciót. A Pravda, melynek szerkesztője ebben az időben Buharin volt, kedvezőnek találta, hogy a Proletkult függetlenedni szándékozik a kormányszervektől. Buharin 1918. július 23-án üdvözölte a párt központi lapjában a proletkult­nak „a tiszta proletárideológia laboratóriumáért" folytatott tevékenységét. A Proletkultot az a szembeszökő ellentmondás sem zavarta, amely kiadott két leglényegesebb jelszavuk között valóságosan létezett. Lunacsarszkij sze­mében „a proletár ideológia laboratóriuma" és a „tömegoktatási szervezetté válás" jelszavai csupán üres frázisoknak hatottak. A „tömegoktatást" ugyanis nem tudta elképzelni a múlt hagyományos és kulturális kincseinek megismerése, elsajátítása nélkül pusztán „a proletárideológia" oktatása alapján. Bogdanov elképzeléseit még a tízes években vetette papírra és a proletár­kultúra létrehozásának téziseit egy esetlegesen bekövetkező polgári demokra­tikus forradalom után kialakuló társadalomra tekintettel dolgozta ki. Októ­ber után, a Capri-szigetén és Bolognában szerzett tapasztalatokra hivatkozva a Munkás Egyetemekről és a Dolgozók Enciklopédiájáról a következőket fejtette ki: Nincs értelme polgári egyetemre küldeni a proletár hallgatókat... ahol is áldozatul eshetnek az egyetem polgári ideológiájának. A proletár egye­temnek sui generis intézménynek kell lennie. A munkás hallgatóba bele kell oltani a proletár öntudatot, képessé kell tenni a tudományos kutatás mód­szereinek elsajátítására és - biztosítani kell számára a bajtársiasságot, az együttműködést, a szabad, bíráló szellemmel átfűtött, életerős, kollektív munkát. A polgárság felhalmozott tudásanyaga csak akkor hasznos a prole­tariátus számára, ha azt a proletár kifejezésekkel a monisztikus, mindent átfogó „szervezeti tudomány" alapjaivá formálják át. A történelem azt mu-

Next

/
Thumbnails
Contents