Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

hatalom ellen dolgozott és minden tudását a szocialista építkezés ellen hasz­nálta és alkalmazta. 1 Ez az álláspont az értelmiséget differenciálatlanul, egy­séges, monolit ellenséges erőként akarja beállítani. Legalább annyira helytelen ez, mint a másik nézet, amely túlértékeli a régi értelmiség szerepét. Igen el­terjedt az a téves felfogás, miszerint a burzsoá értelmiséget kényszerítették arra, hogy szolgálja a proletárdiktatúrát, hiszen kiadták a jelszót: ,,aki nem dolgozik, ne is egyék". 2 Ezek a nézetek, noha szovjet kutatok tollából láttak napvilágot, szinte támogatják a polgári ideológusok torzító, ellenséges téte­leit. Lenin mindvégig hangsúlyozta, hogy csupán erőszakkal, kényszerítő eszkö­zökkel semmit nem lehet elérni, az értelmiséget morálisan kell elhódítani a burzsoáziától. Ez volt a párt kultúrpolitikai vonalának alapelve az értelmiség­gel folytatott viták és csatározások hosszú időszakában. Ezt az irányvonalat képviselte a maga területén Lunacsarszkij is, aki az új művészetet, az új iro­dalmat, az új kultúrát a múlt öröksége legjobb, legnemesebb hagyományainak felhasználásával kívánta megvalósítani, a tömegek általános kultúrszínvona­lának emelése és a szocialista művészet kibontakoztatásának egyidejűségében. Ha csupán az ő következetes álláspontját követjük nyomon, akkor is cáfolni tudjuk a nyugati ,,szovjetológusok" népes csoportjának egységes vádját, hogy az Október utáni évek az orosz értelmiség Golgotáját jelentették. Cáfolni tudjuk L. P. Edwards fejtegetéseit, 3 miszerint ,,a forradalom első és legfon­tosabb szimptomája az értelmiség meggyőződésének változása". Az Októberi Forradalmat szerinte (és nézeteinek követői és továbbfejlesztői szerint) az értelmiség robbantotta ki és vitte győzelemre. G. S. Counts ugyanakkor ki­fejti, hogy bár Lenin „egészében megvetette az értelmiséget, mégis az általa kidolgozott forradalmi elmélet biztosította az értelmiség vezető szerepét". Csak később váltak szét — szerinte - az értelmiség és a bolsevikok útjai. 4 Lenin és Lunacsarszkij is mindenekelőtt azt tűzték ki célul, hogy az értel­miség saját tudományos adataitól meggyőzve, saját erkölcsi felelőssége tuda­tában csatlakozzon a szovjet hatalomhoz és úgy alkosson az új hatalom érde­kében. Lunacsarszkij szerint a művészetek szférájában nincs helye a paran­csolgatásnak. Ezt írja egyhelyütt: „Ha néhány esetben cenzúrához is kell folyamodni, mindenképpen lelkesedés nélkül, végső esetben tesszük ezt ... Nem vagyok hajlandó a Művelődésügyi Népbiztosságból vezényelni I mű vé­szetet és mindig is ellene leszek az ilyesminek ... A művészetben semmiképpen nem szabad parancsokat osztogatni.. ."* Milyen konkrét történelmi közegben fogalmazta meg a népbiztos a művészet politikával kapcsolatos elképzeléseit? Október a művész-értelmiségiek szá­mára is, akik a társadalomnak csupán egy számban elenyésző rétegét képez­1 M. A. ripouKo: O pojiH HHTe.UHieHu.HH B COBCTCKOM ooiuecTue. MocKBa, 1953. 1 M. E. KpyuKo: OoocHOBaHHe B. H. JICHHIIMM no IUTHKH ÍIPHB.TCMCHHH 6yp>Kya3Hofl HHTe;uiHreHu.HH K couna.iHCTHHecKOMy cTpoHTeJibCTBy (1917 -1920). YseHue 3aiiHCKH Bo.irorpaACKoro HHcnnyra. Bun. 22. Bojirorpaa, 1967. A. T. KOTOB: rioöeAa BeaHKofl OKTHŐpbCKOH COU.Ha,1HCTH*ieCKOH peBO.lKHlHH H lipOŐJKÍMa HCnOJlKJOBaHHH CT.I|>"|| HHTe/iaH­I tiinHH yMeHueaanucKH BeaopyccKoro rocHHCTHTyTa 0H3KyabTypbi. Bwn. 2. MHHCK, 1958. J L. P. EDWARDS: The Natural History of Revolution. Chicago, 1927. 38. 4 G. S. CouwT*: The Challenge of Soviet Education Cambridge, 1966. 12. 4 JlirrepaTypHoe HacaeacTBo MocKBa, 1970. T. 82. 409.

Next

/
Thumbnails
Contents