Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra

programot adó cikkében. „A haladás legfanatikusabb szószólójának" vallja az új irodalmi irányzatot, amelynek „állandó kontaktust kell tartania minden progresszív gazdasági és politikai mozgalommal".

11 ,,A Tett a tömegmozgalmakba veti bizalmát és így a forradalom atmoszférájába lép. Általa várja az összes értékek újra értékelését, az emberi erők e szent táncától várja az emberiség megújhodását..." — írja az irányzat világnézetét kifejtő Vajda Imre is.

12 A Tett elutasította mind a l'art pour Tart esztétikáját, mind pedig a „közérthetőség" leegyszerűsítő követelményét, ugyanakkor azonban — más országok avantgárdé mozgalmához hasonlóan — minden addig elért művészi-alkotói formát és eredményt is elvetett. „A mások és magunk hibáitól óvó emlékeinken túl a tegnaphoz semmi közünk !" — írta Kassák Lajos.

13 „A ma sokrétű íróembere nem folyathatja magát régszántott barázdákba s kell, hogy minden hagyományt minden drasztikummal törjön szét !" — vallotta Komját Aladár is.

14 Ugyanakkor A Tett — a magyar avantgárdé irodalom e kísérletező stádiumában — már felvetette a nemzetköziség eszméjét. 1916 augusztusában kiadott Internacionális számában demonstratív módon épített hidat a szövetséges és az „ellenséges" országok progresszív költői és művészei között. E szám bevezető cikkében Kassák A Tett fiatal írógárdája kettős célkitűzését fogalmazza meg: „... nyitott szemmel elkiáltjuk a hangunkat Keletre, Nyugatra, Északra, Délre, ahol emberek laknak, akiknek vörös köszöntését idehallottuk... Nemcsak abszolút értékű művészetet hozunk, hanem fájó elevenségünket is jelezni akarjuk az ájuló magyar ugarról."

15 Határozottabban törekedett a tömegek forradalmi akarásának kifejezésére és az ezzel kapcsolatos elvi kérdések megválaszolására a magyar avantgárdé irodalom második folyóirata, az 1916 novemberében (A Tett betiltása után) induló Ma. Kassák Lajos Szintetikus irodalom című, a Galilei Körben 1916 végén tartott előadásában az avantgárdé költők társadalmi és művészi magatartásának egységét, közös gyökerét hangsúlyozza: ,,... mi érezzük szoros mindenkihez tartozásunkat a világban és éppen ezért a legszebb életformának tartjuk azt a harcot, amit a társadalomban és művészetben végig akarunk harcolni." Ugyanígy kiemeli az új irodalom tartalmi és formai egységének szükségességét, és kijelenti, hogy mozgalmuk „azt az irodalmat akarja megcsinálni, amely témájával és technikájával egyaránt kielégítené a mai embert". És korábbi, minden hagyományt elutasító álláspontjukkal szemben, irodalmi mozgalmukat „nem gyökértelen divatnak, hanem az előttünk járó irodalom egyenes és törvényszerű továbbfejlesztésének" tartja: „Mozgalmunk első hírnökeinek valljuk: versekben Ady Endrét, prózában Révész Bélát."

16 E program alapján Kassák éles szavakkal marasztalta el — Révész Béla művei kivételével — a szociáldemokrata eszmeiségű szocialista irodalom ak11 KASSÁK LAJOS: Program. A Tett, 1916. márc. 20. "VAJDA IMRE: Világnézet. A Tett, 1916. jan. 5. 13 KASSÁK LAJOS: Új költők könyve. Bp. 1917. 14 KOMJÁT ALADÁR: Hungaricus: A szenvedő ember. A Tett, 1916. máj. 6. 14 KASSÁK LAJOS: Jelzés a világba. A Tett, 1916. aug. 1. 18 KASSÁK LAJOS: Szintetikus irodalom. Ma, 1916. dec. 15.