Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

lyamat kihasználásával komolyan, hozzáértőén közeledjenek minden olyan csoporthoz, amely azelőtt ellenséges magatartást tanúsított a szovjet hatalommal szemben, de most — ha csak a legkisebb mértékben is — őszinte vágyat mutat, hogy ténylegesen segítse a munkásosztályt és a parasztságot a gazdaság helyreállításában, a lakosság kulturális színvonalának emelésében, stb. A pártszervezeteknek ma inkább, mint valaha, különböző magatartást kell tanúsítaniuk a tudomány, a technika, az orvostudomány, a pedagógia stb. képviselőinek minden egyes csoportjával (sőt, minden egyes tagjával szemben). A technika, a tudomány, a tanítók, irók, költők stb. képviselőinek azokat a valóban pártokon kívül álló elemeit, akik legalább fő vonásaiban megértették a végbement nagy fordulat tényleges értelmét, rendszeresen támogatni kell és gyakorlati együttműködést kell kialakítani velük. A pártnak minden tőle telhetőt el kell követnie, hogy elősegítse azoknak az irányzatoknak és csoportoknak a kikristályosodását, amelyek körében megnyilvánul a tényleges óhaj, hogy segítsék a munkás-paraszt államot. A pártnak mindenütt türelmesen, rendszeresen és állhatatosan ezt az irányvonalat kell érvényesítenie, hogy megkönnyítse az említett elemeknek az áttérést a szovjet hatalommal való együttműködésre."

21 A párt álláspontja tehát egészen világos volt e kérdésben már a forradalmi években, a polgárháború idején és az átmeneti periódusokban, a konszolidációra törekvés időszakában egyaránt. Azért fontos ezt leszögezni, mert a korszak polgári kutatói előszeretettel „mutatják ki", hogy a kulturális élet zavarai a pártirányítással függtek össze. A tények viszont azt mutatják, hogy a párt kulturális politikáját már a kezdeteknél a szocializmus egyetemes érdekei határozták meg, s ez az irányvonal csupán a Lenin halálát követő időszakban szenvedett bizonyos mértékben törést. A kulturális élet zavarai, amelyek ekkor még nem annyira elméleti és esztétikai jellegűek voltak, hanem inkább a forradalmi időszakot követő rekonstrukció és konszolidáció idején az egységre kész erők szétzilálását okozták, a szövetségi politika bomlasztását célozták, elsősorban azon monopolisztikus igényű, csoportérdekeket követő irányzatoknak a számlájára irható, amelyek folytonosan arra törekedtek, hogy magukat a párt és a munkásosztály képviseletének tüntessék fel az irodalompolitikában. Előszeretettel használt „proletár" elnevezéseik mögött rendszerint a kispolgári balos radikalizmus húzódott meg. Tevékenységük káros vonásainak felszámolása nem volt egyszerű, hiszen az irodalmi élet változatos sokszínű kavargása közepette látszólag tényleg ez a csoport, a proletárírók szövetsége, a RAPP képviselte — legalább frazeológiájában - legharcosabban a marxista irodalomkritikát. Jelentékeny íróegyéniségek tartoztak soraiba, hatalmas mozgósító erőt fejtett ki a szervezet az irodalom és a tömegek találkozásának elősegítésére. Ugyanakkor persze látnunk kell azt is, hogy a marxista nézeteket nem csupán a RAPP képviselte, jelen voltak annak egyes elemei az oly sokat támadott különböző irányzatokban, Voronszkij híveinél éppúgy, mint a szociológiai iskolánál, vagy eset" Ai <)K(b)P XII. Országos konferenciája határozatai és rendelkezései. — A szovjetellenes pártokról és irányzatokról. Az SZKP kongresszusainak, konferenciainak és központi plénumainak határozatai. Bp. 1954. 1. köt. 781 788. KMCC B peao.iyuMHx M peiueHnax cvaflOB, KomJwpeHunfl H aneHyMOB L|K. MocKBa, 1954. T. 1. 672— 673. 10* 147