Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
kai árnyaltabban és tágabban kell értelmeznünk a marxista ideológia és kritika körét a párttagoknál vagy akár a magukat kommunistának vallóknál. S vonatkozik ez azokra is, akik a 30-as évek közepétől gyengének bizonyultak a történelem megrázkódtatásaival szemben, és renegáttá, majd antikommunistává lettek. Egyes személyiségek életútjának későbbi kanyarai nem szabad hogy eleve kétségbe vonják korábbi marxista periódusuk — mégoly ellentmondásos — értékeit. Rendkívül nehéz helyzetben kellett tehát a forradalmi szocialistáknak a viszonylagos tisztánlátást kiharcolni. S végső soron ez volt a világnézeti, politikai és személyi feltétele a marxista kritika 30-as évekbeli „felfutás"ának Lukács György, Révai József, Bálint György, József Attila, Fábry Zoltán, valamint Gaál Gábor (és mások) munkásságában. Persze József Attila lírájának formátumát, szépségeit nemcsak a marxista kritika ismerte föl. Sőt — s ez is egyik tényszerű tanulsága a kritikatörténeti elemzésnek — a szocialista munkásmozgalomnak tudatosan elkötelezett irodalomszemlélet csak viszonylag későn, ellentmondásosan válik a József Attila-igézet „rabjává". Már József Attila legelső kritikusa, az őt atyai barátként támogató, bemutató Juhász Gyula megsejti e költészet távlatainak dimenzióit, a Petőfi és Ady mellé kerülés lehetőségét. 125 S ami Juhásznál még csak zárójeles, közvetett mérték [„Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni. (Ezt úgysem igen engedik meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról.)") nos mindez egy francia nyelvű budapesti napilap „tálalásában" már kézzelfoghatóan nyílttá válik: „A fölfedezés érdeme Juhász Gyuláé, aki legkimagaslóbb alakja a most élő költőgenerációnak. A versekhez írt előszavában a legnagyobb csodálatát fejezi ki a fiatal költő iránt. Kíváncsian nyitottuk ki a könyvet, elolvastuk Juhász Gyula előszavát, amelyben a magyar költészet két legkiválóbb nevéhez, Petőfihez és Adyhoz hasonlítja az újonnan érkezett nevét . . ." 12 « S jóllehet ebben akkor még sok volt a túlzás, s a szegedi, makói baráti kör őszinte lelkesedése nem vált a József Attila-kritika alapmeghatározójává: a korai anticipáció a lényegre utalt. Jóidéig hiányzott a baloldali irodalomszemléletből az az esztétikai, történeti és világnézeti szempontokat szintetizáló kritika, amelynek egyik ritka korai példája már 1925-ben megdöbbentő éleslátásról, a realizmus-elmélet elterjedése előtti realizmus-orientációról, az avantgárdé „Aufhebung"-szerű premarxista értelmezéséről tanúskodik. Pór Tibor 127 így írt a költő második kötetéről: egy világszemléleti átalakulás tanúi lehetünk itt „a szubjektív szerelmi lírától a szociális ember lírájáig, a konstruktivizmusig. József Attila '«* JUHÁSZ OVULA előszava a Szépség koldusa c. kötethez. Szeged, 1922 ,M A L'Echo du Danube c. lap 1922. december 29-i cikkét a Makói Friss Üjság, 1923. április 24-i száma közli újra magyar fordításban. '"Későbbi nevén Sarló Sándor, I SZABOLCSI MIKLŐH: Fiatal életek indulója. Bp. 1963.
