Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

figyelmeztető áldozataként tekintettek József Attilára. Csakis a kor emberpróbáló történelmi ritmusában benne élő, a mélybe taszító erőkkel farkasszemet néző, osztályszerű valóságlátással gondolkodó marxista kritikus kerülhetett igazán közel József Attilához. Csak ez a fegyelmezett szenvedélyű tudatosság, csak ez az egyetemes távlatok felől mérő, de a fasizmus okozta szubjektív reménytelenséget is bevallani bátor kommunista magatartás láthatta eltéphetetlenül egynek a József Attila-i líra szocialista karakterét, proletár osztálytartalmát és szakadékos, zaklatott, a tudatalattit is felkavaró korélményét. Az érvényes valóságkép, a kommunista népfrontos szemlélet, a korszerű esztétikai nézőpont és a művészi érzékenység páratlan találkozása magyarázza Bálintnál az esszéisztikus tömörségű bensőségesen marxista gondolatiságú, a kritikus személyességétől hitelesített felismeréseket: „József Attila a legbátrabb költők közé tartozott: csakis a valóság veszélyes titkai vonzották, a külső és belső valóság, »a termelési erők és az ösztönök* katasztrófákkal fenyegető örvényei. A társadalom mélyéről, »a város pereméről* jött, a magyar munkásság szemlélete benne talált először tudatos kifejezőre. Müveit volt, nemcsak irodalmi, hanem társadalomtudományi és lélektani téren is, sokkal műveltebb, mint a legtöbb egykorú költő. Szemlélete — sokoldalú kultúráján keresztül is — friss, kritikus munkásszemlélet maradt: a világot zajló ellentétek összességének tekintette, szakadatlan diszharmóniának, mely mégis harmóniára törekszik. Szenvedéseken, csalódásokon át is szerette ezt a világot, ragaszkodott a valósághoz, és részt akart venni formálásában. [ J Nem keresett narkotikumokat, mint oly sok költő, nem akart menekülni »az adott világ varázsaitól*. Amíg bírta, odaadó kitartással, izgatott lendülettel végezte »mernöki* munkáját. Sokak számára az elmebaj menekülés a valóság gyötrelmeitől: számára fokozott gyötrelmet jelentett. A külső világ, mely rideg, irigy és kegyetlen volt hozzá, mégiscsak az egyetlen világ volt számára, a nagy és izgalmas nyersanyag, melynek zavarából egyszer talán mégis harmónia lesz. A belső világ, mely lassanként minden oldalról lezárult körülötte, szörnyűbb volt. Aki mindig a világosságért élt és küzdött, nem bírja ki a sötétséget a lélek tudat alatti kazamatáiban, ő oda is világosságot akart vinni, de a homály erősebb volt. Kimenekült tehát, talán még az utolsó pillanatban, a vonat kerekei alá. öngyilkossága áldozat volt a világosság, az értelem oltárán. Nem szolgálhatta tovább, s ezért meghalt érte. Halála szörnyű volt és szép, mint a vértanúké." Summa és kitekintés Fölöslegesnek tűnik a tanulmány elemző-érvelő megállapításainak iskolás összegezése. Még akkor is, ha a megszokottnál több szövegszerű idézet talán nehezebben áttekinthetővé, lazává tette a történeti-logikai elemzést. Talán sikerült mégis bizonyítani, hogy a baloldali, szocialista eszmeiségű kritika megújuló, magasabb szinten újratermelődő vitái meghatározóan összefüggnek a marxista József Attila-kép változásaival. A művész politikai hivatása és művének közéleti üzenete, az objektum és szubjektum esztétikai viszonya, a „nie et nunc" pártosság és egyetemesség, az aktualitás és maradandóság, a realizmus és modernség összefüggése —