Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

mától, vagy nem voltak vele eléggé összeforrva. Ebből származik minden ellentmondásuk. Ebből származnak e nagy lázadók műveinek a néptől idegen, dekadens, kétségbeesést tükröző vonásai. (... ] A szocialista realista művészet tiszteli és megbecsüli a magyar kultúra e halhatatlanjait, de nem ezrek, hanem milliók számára akar alkotni.. ."

91 Hogy az 50-es évek derekától maga Révai is színvonalasan valósíthatta meg a József Attila-kérdésben az önkritikus tisztázást, a szakítást e torz szemlélettel, abban nagy szerepet játszott a két világháború közötti marxista kritika búvópatakszerü hagyománya. Pontosabban: a marxista kritika már korábban elért — Gaál Gábor, Danzinger Ferenc, Fábry Zoltán, Fejtő Ferenc, Szélpál Árpád, valamint Veres Péter, Darvas József és Bálint György írásaiban kiépült — gondolati magaslata. A pártosság, a szocialista irodalom népfrontos gyökerű alkotó marxista értelmezése. Az utóbb említett három szerző József Attila-képéről szólunk a továbbiakban. A „népi" baloldal marxista József Attila-képe Az újabb eszme- és kritikatörténeti kutatások egyre sokoldalúbban tárják fel a „népi" írók társadalompolitikai, ideológiai és irodalomkritikai publicisztikájának gazdagságát. Közismert, hogy a baloldali szárny eszméiben egy plebejus demokratikus, de olykor a faji nacionalizmussal is kacérkodó paraszti osztályharcos ideológia dominál. Ugyanakkor az eddiginél sokkal több figyelmet kellene fordítani a kutatásoknak a „népi" baloldal ellentmondásos szemlélete markánsan szocialista, marxista erővonalaira is. S vonatkozik ez a József Attila-kérdésre is. Hiszen Németh László moralizáló esztéticista, lebecsülő véleményétől*

2 Féja Géza hírhedt cikkén, majd valamivel tárgyilagosabb értékelésein

93 és Illyés Gyula elismerő-ambivalens visszafogottságán

94 át Kodolányi jobboldali indulatosságáig

95 nagyon sok vitatható írás fűződik a népi írók nevéhez. De volt egy egyértelműen baloldali, szocialista-marxista sodrás is, amely egyébként a „népi" baloldal munkásorientációjára is kedvezőbb fényt vet. 1935-ben rendkívül érdekes vita zajlott le Fejtő Ferenc és Veres Péter között. Veres Péter írása Fejtő álnéven írt Korunk-beli cikkéhez

96 kapcsolódott, de — feltehetően azért, hogy a magyarországi sajtóban ne leplezze RÉVAI JÓZSEF: Kulturális forradalmunk kérdései. Bp. 1952. 24 25. A Révaikerdeshez egyébként lásd a tanulmányunk elején a 7. és 8. lábjegyzetben idézett műveket. Lásd még: „Lobogónk: Petőfi"? Beszélgetés Horváth Mártonnal. Kritika, 1972. 11. sz. 13-15. •* NÉMETH LÁSZLÓ: József Attila: Nincsen apám, se anyám. Nyugat, 1929. II. köt. 649 650. es Magyar líra 1932-ben. Tanú, 1933. 187 188., ill. N. L.: Két nemzedék. Bp. 270-272., es 387 403. «FÉJA ÜÉZA: József Attila. Előőrs, 1930. jan. 4. 9.; Szélkakas-költők. Előőrs, 1931. május 10.; Magyar irodalmi szemle Magyar Írás, 1935. 3. sz. 83 -85.; Nagy vállalkozások kora. Bp. 1943. 326-337. 94 ILLYÉS GYULA: József Attila: Külvárosi éj. Nyugat, 1932. II. köt. 632-633.; József Attila [nekrológ) Nyugat, 1937. II. kőt. 470 471. * KODOLÁNYI JÁNOS: József Attiláról. Magyar Élet, 1938. 9. sz. 10-12. « [FEJTŐ FERENC] FL'LÖP ERNŐ: A mú-e vagy a hatás? Korunk, 1934. 9. sz. 691 -692.