Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
szocialista esztétika feladata éppen az, hogy míg egyrészt a gazdasági s társadalompolitikai, osztályi megkötöttségek feltárásával hozzájárul a műalkotás összefüggéseinek, vonatkozásainak, megkötöttségeinek mind teljesebb ismeretéhez, másfelől — s épp ezáltal — lehetővé teszi a művelt s tudatosított műélvező számára, hogy az egyes műalkotásokban az esetlegesen keresztül megérezze s megértse az örökkévalót, az ősit, az emberit. [... ] A társadalmak története lényegében, mint Marx mondotta, az ember emberré levésének története, annak a története, ahogy az ember mind uralkodóbbá, mind teljesebbé, mind tudatosabbá és szabadabbá fejlődik. Amint a növény csírájában megvan már s működik az az erő, amely teljes formájára növeszti, akként a szocialista esztétika is meglátja ezt az alapvető, abszolutumra, mert teljes emberségre törekvő erőt és képességet az elmúlt idők alkotásaiban .. Egy szilárd fogalmi rendszerű, negyedszázaddal későbbi, korszerű marxista esztétikai koncepció — például Lukács György monográfiája — felől nézve persze jó néhány kategoriális, gondolati ellentmondást rejt ez az esszészerűköz veti tő megfogalmazás. De elsősorban mégiscsak a kritika-és esztétikatörténeti ,,spirál"-nak a marxista centrum felé húzó álláspontját láthatjuk itt, amely meghaladja mind az osztály- és korfölötti, „általános emberi" elvontságokban és öncélú formaszépségekben gondolkodó kritikát, mind a vulgáris, szociológiai sematizmustól elszegényített „szociáldemokrata" és proletkultos eszmerendszert. Osztályszerűség és egyetemesség; partikularitás, nemzetitársadalmi elkötelezettség és nembeliség dialektikájának — ha elméletileg nem is pontos, ha eklektikus megfogalmazásokat is tartalmazó, de — jó irányú marxista megoldási kísérlete a Fejtőé. S még inkább a cikk folytatásában, az Irodalom és világszemlélet c. írásban, 68 ahol Lukács György tanulmányaira támaszkodva a pártosság és realizmus körüli vitákban foglal állást Fejtő. Lukács híres Tendencia vagy pártosság c. tanulmányát" ismerteti a bevezetőben: előbb a l'art pour l'art irodalomfelfogás és a tendencia-esztétika rossz végleteit, majd a tertium daturt, a marxi — lukácsi megoldást mutatja be. S az esszéista „köznapi" következtetése is rokonszenves: „az irodalom és a világszemlélet, az irodalom és a lelkiismeret soha sem álltak ellentétben egymással s az az író, aki lelke egész szenvedélyével törekszik a műalkotás tökéletességére, politikai meggyőződéseit is hatékonyabban s meggyőzőbben fejezheti ki, mint aki az irodalmat mellékes eszközzé alacsonyítja." Ezt a passzust a proletkulttal való éles, nyílt, de megértő vita követi. A tendencia-irodalom igénye ma a szocialista írók és esztétikusok körében is mind népszerűtlenebb - írja Fejtő. Évekkel ezelőtt a nagy forradalmi fellendülés, a gyors oroszországi fejlődés bizonyos fokig érthetővé tette az élettel és a művészekkel szembeni „türelmetlenség"-et, a röpiratszerüséget, az aktuálpolitikusságot, vagyis a proletárirodalom esztétikáját. De minden lelkesedés, őszinteség ellenére a proletkult követői nem hoztak, nem hozhattak létre "FEJTŐ FERENC: Irodalom es világszemlélet. Szocializmus, 1936. 275 - 279. L. még: FEJTÓ FERENC: Szocializmus és irodalom. Szocializmus, 1936. 463-466. ••LUEÁCS OYÖRGY: Tendencia vagy pártosság? Művészet és társadalom, Bp. 1968. 86-95. Eredetileg: Tendenz oder Parteilichkeit. Die Linkskurve (Berlin), 1932. 4. sz.
