Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

József Farkas: Barta Lajos

parcella marad, annak a birtoka fölött élethalálharc, a marakodás, gyűlölködés a csöndesnek látszó faluban. Mint amikor hajótöröttek küszködnek az utolsó mentőcsónakért, olyan hajsza folyik itt a főidért, amelynek birtoka minden, amely nélkül senki-ember az ember. Csúf az a hajsza és még csúfabb, ha így reális miliő rajzban kerül az ember szeme elé az a sok részlet-okozat, ami a földéhség okából folyik: családi marakodások, szerelmi nyomorúság, korcsmai veszekedés, gyilkosság, züllés, tehetetlen, munkakerülő kétségeskedés — s mindez szervi kapcsolatban a mindent jelentő földdel."

8 Az elismerő hangok egyaránt szólnak az „iránydrámának", a darab társadalmi problémafelvetésének és az első színművét bemutató írónak, akinek írói kvalitásairól — bár a darab felépítési egyenetlenségeit erősen bírálva — Kosztolányi Dezső állapítja meg: „egy erjedő drámaíró, aki ezzel a drámával bejelentette igényét minden nagyra, előkelőre és újra".

10 Esztendővel később, 1912 áprilisában mutatta be az Új Színpad Barta: Tavaszi mámor című egyfelvonásos tragédiáját, amelyet egyik — imént említett — korai elbeszéléséből (Ez a fejsze eladó) dolgozott át színpadra. A négy kis történetet összefűző elbeszélésből a lázadás momentumait emeli ki, sűríti drámává. Hőse is tudatosabb itt; így az összecsapó szenvedély is erőteljesebb, mint az elbeszélésben. Új elem a darabban, hogy szó esik benne - kettős értelemben is - a parasztság szocialistákról vallott felfogásáról. A nagygazda a következő fenyegetéssel dobja ki a „rebelációs" szolgalegényt: „Büdös cucilisták ! Betyárok ! Bitangok ! Ebbe a faluba nem kapsz több munkát..." A lázadó parasztember viszont ekképp jellemzi a szocialistákat: „Cucilista? Aki a fölötte valóknak, még magának az atyaúristennek is meg meri mondani az igazat, még ha agyonverik is érte a zsandárok."

11 Budapesten a Világ szerkesztőségének radikális politikai légkörében — ahol Bölöni Györggyel és Magyar Lajossal dolgozik együtt — mind jobban kiszélesedik Barta életlátása, elmélyül írásművészete. „Teli volt tűzzel, lelkesedéssel, tervekkel és akciókkal, forrt, süs'örgött, ő volt önmagában az akkori kavargó magyar világ" — így jellemzi Bölöni György visszaemlékezésében a fiatal Barta Lajost.

12 Szociális érzékenysége minden írásából kitetszik; az elesett emberek gondjainak krónikása. De elsősorban a nincstelen parasztság sorsa és a nemzetiségi kérdés foglalkoztatja. Mint újságíró rendszeresen járja a vidéket, s riportjaiban nyugtalanító szenvedéllyel veti fel az ország legégetőbb kérdéseit. Riportjainak jellegzetessége, hogy rendszerint a „megdöbbentő, lázító" tényeket emeli ki az események sokaságából, s adatszerűen, a jog és az erkölcsi érzék együttes megszólaltatásával bizonyítja a megcsalt, kisemmizett szegénynép igazát. A földbirtokos arisztokrácia és az államhatalom összefonódottságát például nem elvont általánosságban rajzolja meg; állításait a konkrét tények sokaságával erősíti f Jánosfalva).

13 írásaiban szembeállítja „a törvénycsinálás dunaparti palotája" és „a porban fekvő milliók" igazságát, s leleplezi az úri politika •(be) [BKRKSZTOVSZKY ERNŐ]: BARTA LAJOS: Parasztok. Népszava, 1911. ápr. 2. — A színmű tartalmi ismertetését lásd még: K. F. [KANIZSAI FERENC]: Parasztok. Világ, 1911. ápr. 2. - [névtelen]: BARTA LAJOS: Parasztok; Budapesti Hírlap, 1911. ápr. 2. Vő. GONDOS ERNŐ: Barta Lajos. Kortárs, 1960. 5. sz. 761 -768. 10 K. D. [KOSZTOLÁNYI DEZSŐ]: Parasztok. A Hét, 1911. ápr. 2. 11 Barta Lajos e műve a felszabadulás után jelent meg nyomtatásban; 1953-ban, a Művelt Nép Könyvkiadó „Színjátszók Könyvtára" sorozatában, Hubay Miklós bevezetésével. 11 BÖLÖNI GYÖROY: A 75 éves Barta Lajos. Irodalmi Újság, 1953. okt. 24. 13 (-ta): „ lánosfalva". Magyar regény gróf Zichy János birtokáról. Világ, 1913. márc. 23., 27. és 28.