Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
A szóban forgó államok politikai és kultúrpolitikai atmoszférája nem volt mentes természetesen a „kishatalmi sovinizmus" (pl. a nagy-bolgár sovinizmus, Lengyelország nagyhatalmi ideológiája, „csehszlovákizmus") alakjában jelentkező polgári nacionalizmussal a munkásosztály internacionalista szolidaritásának eszméjét állította szembe. A kommunista pártok arra törekedtek, hogy az irodalmat politikai harcaikhoz kapcsolják, és egy szocialista kultúr- és irodalmi programot dolgozzanak ki. Ebben jelentős szerepet játszottak a kommunista folyóiratok (pl. a Cerven, a Proletkult, a Rudé Právo Csehszlovákiában, Bulgáriában a Novo Vreme, Lengyelországban a Nowa Kultúra). A Komintern kezdeményezésére tervszerűen feltárták, hozzáférhetővé tették a tudományos kommunizmus megalapítóinak munkáit. A velük való megismerkedés először tette lehetővé sok író számára, hogy a szocializmust mint az emberiség reális perspektíváját ismerje meg és fogja fel. Az általános forradalmi fellendülés Európa-szerte siettette a szocialista irodalom nemzetközivé válását, szoros kapcsolatot teremtett az egyes országok írói között. A Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének keretein belül a kommunista világmozgalom politikai feladataival koordinálták tevékenységüket. A szocialista irodalmi mozgalom kibontakozása idején írói főként a munkásosztálynál szövetséges intelligencia soraiból toborzódtak. Kelet-Európában a proletárirodalom problémája mint a munkásosztály önkifejezésének követelménye más jelentőséggel bírt, mint pl. Németországban. Kelet-Európában először is hiányoztak az országok gazdasági struktúrájából következően a széles proletártőmegek. Amennyiben ezek a tömegek mégis léteznek (pl. Lengyelországban), kulturálisan soha nem érték el a ,.kiüresedés" olyan szélsőséges fokát, mint az imperializmus viszonylatai közt kibontakozott társadalmak proletártömegei. Mint ahogy már említettük, a polgári irodalom krízise sem volt ezért annyira mélyreható. így a szocialista irodalom, az éles ideológiai-politikai diszkontinuitás ellenére is, a műfajok összességében és a poétikában relatíve mégis törések nélkül bontakozhatott ki. Ami társadalmilag elmaradottságot Jelentett, az a művészet és az irodalom vonatkozásában részleges előnyként mutatkozott meg: az irodalom népkőzelsége ép maradt. A költészet feltűnően gyors fejlődése kapcsolódik az önálló, szocialista irodalom kialakulásához. Műfaji adottságai okán a líra volt legkorábban abban a helyzetben, hogy az Októberi Forradalomtól kibocsátott impulzusokat esztétikailag értékesítse. Ezenkívül saját munkásdalainak tapasztalataihoz, a széles körben recipiált forradalom e 'őtti és forradalmi orosz lírához és folklórhoz kapcsolódhatott. Szemben a szociális e J?yüttérzés és a politikai munkásdalok mindeddig domináló költészetével, a líra most J szocialista ideálok megvalósításáért vívott harc kifejezési eszközökben gazdag költészetét alkotja meg. Az ember lényegének forradalmi elképzelése a lírai struktúrát különféle síkokon formálja át. A munkásosztály érdekeit pártosan és esztétikailag habosán kifejezni kívánó költőnek tisztáznia kell és újraértékelnie ahhoz a közönséghez es osztályhoz való viszonyát, amelyhez és amelyért szól. Mindez a hagyományok elfogadásának és a struktúra megújításának termékeny kapcsolatát is tartalmazza. Az egyes nemzeti irodalmak indulási helyzete szerint ez a folyamat különböző változatokkal megy végbe. A cseh lírában Jifi Wolker pl. a 19. század népi költészetéhez v a'ó kapcsolódással oly lírai egyszerűséget ért el, amely a cseh forradalmi költészet Wk klasszikus példájává vált. A népdal szellemében született költészet bármely etszés szerinti tárgyban kifejeződhet anélkül, hogy patetikus gesztusra szüksége er| ne. A lengyel szocialista líra a romantikus népi forradalmi tradíciók, valamint a
