Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

ság éhségét, s az emberi testvériség teljes hiányát az emberek között, s éppen ezért a boldogság madarának szükségszerű pusztulását mondja el ez az egyfelvonásos. A Tett és a Ma irodalmi vitái, programjai izgalmasabbak voltak, mint a közöl* irodalmi anyag. A szociáldemokráciából nőtt ki a mozgalom, de a mozgalomnak már „kevés a szociáldemokrácia, de hisz a szocializmusban". A Tett a tömegmozgalmakba veti bizalmát. A forradalom A Tett köre számára azonban éppen a szociáldemokrácia hibáinak következményeként a voluntarizmus végletébe csap át. A Tett „elismeri az anyagi élet és az emberi cselekedetek kauzális kapcsolatát és szoros kölcsönhatását, de azt hiszi, hogy az „egyetemes akarat győztes marad az anyagi erők felett"*

0 Ha az egyetemes forradalmi akarat a valóság fejlődése tendenciájának irányába hat, elemi erejű, feltartózhatatlan forradalmi folyamat végrehajtására képes. A Tett alkotóit a forradalmi akarat győzhetetlenségébe vetett hit a páthosz felé vitte a valóság elemzése helyett, ezért Kassáknak sem sikerült az új novella megteremtése, az új forradalmi szituáció ábrázolása. A Tett novellatermése nem áll közelebb a szocializmushoz, mint a Népszaváé, s a Renaissance-é. Forradalmiságát leginkább a kispolgár-botránkoztató szexuális-nyomor novellák vagy a Koszorú Ferencéhez hasonló álom-novellák lét-szimbolikájú formai szemléleti kísérletezései jelentik. A Népszava írói és a háború A szociáldemokraták reformista vezetői a háború kitörése után a nyílt nacionalizmustól az internacionalista szólamok hangoztatásáig mindent megtettek, hogy a forradalmasodott munkásosztályt megtévesszék, a háborús burzsoá hatalom engedelmes hősi halottjává tegyék. Az 1914. aug. 24-i vezércikk a német és osztrák támadó hadseregeket az orosz forradalmárok szövetségeseként ünnepli. Két tűz marja — úgymond — a cárság óriási testét. A német és osztrák magyar hadsereg és a rabigát lerázni akaró forradalmi férfiak szítják a harmadik tűz lángját. Vilmos császár seregét „felszabadító" német birodalmi seregnek nevezi a szerző. Szept. 19-én hazug patetizmus vezeti be a vezércikket: „Dicsőség nektek budapesti munkások, akik hősi harcot vívtatok az északi barbárok tengernyi serege ellen... A .hazátlan bitangok', az .éretlen, megbízhatatlan elemek megmutatták, hogy mit tudnak". E sajátos bevezető után, ami a nemzeti imperialista sovinizmus és az osztálysovinizmus sajátos keveréke, az árulás azóta számtalanszor alkalmazott módszerének receptje, alázatos koldulás következik: „Mindenfelől érkeznek hírek, hogy a munkáltatók leszállítják a munkabéreket, meghosszabbítják a munkaidőt ... Míg a német munkáltatók szövetsége körlevélben figyelmezteti tagjait, hogy megvetendő cselekedetnek tartja, ha egyesek a háborút bérlenyomásokra használják föl, nálunk mindennapos a munkabérredukció." Később egy cikkében a hadigazdálkodást mint a szocializmus megvalósulását méltatja a Népszava s több alkalommal is kifejti, hogy háború utáni programja csak ennyi: ellenzékként küzdeni a munkásosztály sorsának javításáért. Hogy e politika a munkásosztály elemzésével, háborgásával találkozik, azt egy „Szerkesztői üzenet" című vezércikk mutatja. A szerkesztői üzenet, amely Jefremovits Mihály újpesti munkásnak szól, természetesen szerkesztőségi trükk.

31 Egy levél nem indokolja ilyen kérdésben "VAJDA IMRE: Világnézet. A Tett, 1915. 69-70. « Szerkesztői üzenet. Népszava, 1914. okt. 3.