Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között
irodalom cs kultúra. Az NKP 1927-es esseni kongresszusa úgy döntött, hogy a proletárforradalmi erőket össze kell fogni, vörös kulturális frontot kell alkotni, amely széles fronton felveszi a harcot a kulturális reakcióval. S itt nemcsak a weimari köztársaság kulturális életében mutatkozó soviniszta, militarista és klerikális jelenségeket vettek célba, hanem az osztálybiróságnak a tanítók, könyvkiadók, írók és művészek ellen indított eljárásait is. Az üldözések tetőpontját jelenti a Johannes R. Becher elleni hazaárulási pör, ámde végül ez maga is hozzájárul a proletár-forradalmi író-szervezet gondolatának megérleléséhez. A proletár-forradalmi írószövetség létrejöttéhez indítékot adott továbbá a forradalmi írók moszkvai konferenciája, amelyet a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodája az Októberi Forradalom évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatban 1927 novemberére hívott egybe. Az Iroda ezzel eleget tett annak a felhívásnak, amit még a Komintern 1924-es V. világkongresszusának küldöttei bocsátottak ki, és amely forradalmi íróegyesületek létrehozását sürgette a különböző országokban. A német proletár-forradalmi írószövetség megalapítását tehát szélesebb nemzetközi összefüggésben kell szemlélnünk, mindenekelőtt a kapitalista országok proletárforradalmi irodalmának törvényszerű fejlődésével, a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége nemzeti szekcióinak megalapításával összefüggésben. Külön kiemelendő, hogy a proletár-forradalmi irodalomnak a Szovjetunióban szilárd bázisa volt, amelynek segítségére és támogatására számítani lehetett. Egy új szituációról van itt szó, amely végső soron a szocialista világirodalom kibontakozását teszi lehetővé. A szovjet irodalom példája, az új világ optimista ábrázolása a legváltozatosabb hatást gyakorolja. Hat mint a szocialista jelen üzenete, mint példa az irodalom és a nép kapcsolatára, mint merész előretörés új ábrázoló eszközök felé. A proletár-forradalmi írók Németországban kezdettől fogva a szovjet irodalomra irányították figyelmüket, ezzel adva volt az új realizmus megteremtésének egy döntően fontos eleme. A szovjet kiadóvállalatok mindent megtettek, hogy utat nyissanak a német proletár-forradalmi irodalomnak. A hazai progresszív kiadók nem tudtak az íróknak biztos egzisztenciát nyújtani, különösen nem a szociáldemokrácia régi kiadóvállalatai, de a baloldali irányzatú polgári kiadók is általában elzárkóztak a proletár-forradalmi irodalom elől. A kapitalista viszonyok közötti proletár-forradalmi irodalom kiadásának anyagi alapjai igen szűkösek voltak. A szépirodalom gyakran háttérbe szorult, amikor arról volt szó, hogy sürgetően fontos politikai könyveket és brosúrákat adjanak ki. És ha mégis sikerült forradalmi belletrisztikát kiadni, új nehézségek merültek fel a cenzúrával és a terjesztéssel kapcsolatban. Annál magasabbra kell értékelnünk az Internationaler Arbeiter Verlag, a Malik-Verlag és a Neuer Deutscher Verlag tevékenységét, e vállalatoknak köszönhető, hogy a bel- és külföldi haladó irodalmat aránylag nagy példányszámban kinyomtathatták és terjeszthették. De ha még a Verlag der Jugendinternationale-t, és az Agis-Verlag-ot (Wien) is megemlítjük, úgy szinte teljesen kimerítettük azoknak a kiadóvállalatoknak a névsorát, amelyek komoly érdemeket szereztek Németország proletár-forradalmi irodalmának megteremtésében. Ezért jelentett felbecsülhetetlen értékű segítséget, hogy a szovjet kiadói tevékenység Németország proletár-forradalmi irodalmát is támogatta és közelebb vitte a szovjet olvasóközönséghez. A Szovjetunióban már 1933 előtt napvilágot láttak a proletár-forradalmi irodalom legértékesebb alkotásai németül és oroszul egyaránt. Sőt, egyes esetekben (Hans Lorbeer „Ein Mensch wird geprügelt" és Willi Bredel „Der Eigentumsparagraph" című műveire gondolunk) csak orosz nyelvű kiadást bocsátanak közre.
