Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között
19 17-tel kezdődik, folytatódik a német Novemberi Forradalommal, és az úgynevezett ,,Mű vészsegély Szovjetoroszországnak" elnevezésű mozgalomban tetőződik egye1 őre. Költemények, riportok, élmény- és útibeszámolók jelennek meg, amelyek ismertetik és próbálják megértetni a világtörténeti fordulatot. Lenin halála 1924-ben sok költő eszmélkedésének indítéka lesz. Az Októberi Forradalom és a Szovjetunió létezése elismerteti a munkásosztály történelemalakító szerepét; most első ízben létezik egy ország, ahol megvalósítják a szocializmust. Több írónál ez a közvetlen ok, hogy az Októberi Forradalom példáját követő német munkásosztály pártjához csatlakozik. Részletesen nyomon kell majd még követnünk az Októberi Forradalom és később, a szocialista építés visszhangját, amely magába foglalja a szovjet művészet és irodalom üzenetét Isaak Bábeltől Alexandr Szerafimovicsig, Vladimir Majakovszkijtól Maxim Gorkijig, Fjodor Gladkovig és Mihail Solohovig, hogy a szovjet színház- és film-művészetről ne is beszéljünk. A szovjet művészet kezdettől fogva új mércét állított fel, a humanista eszmeiség és a mesteri tudás nagy példáit adta minden műfajban. A haladó könyvkiadók, újságok és folyóiratok nagy teljesítménye volt a weimari köztársaság idején, hogy hiteles anyaggal ki tudták elégíteni a német olvasóknak a Szovjetunió fejlődéséről szóló hírek iránti éhségét. A német irodalom reakcióját az Októberi Forradalom után kialakult új történelmi helyzetre természetesen nem lehet egy közös nevezőre hozni. Teljesen eltekintve a már említett ellentmondásoktól, a német írók gondolkodásmódjában és életében más változások is végbemennek. Lion Feuchtwanger Thomas Wendí című drámai regényében arra vállalkozik, hogy meghatározza az értelmiségnek a forradalomban betöltött szerepét, Hermann Hesse az indiai filozófia területére menekül, Heinrich Mann egy ..igazi republikanizmus" érdekében fáradozik, Thomas Mann esszéisztikus írásaiban, később pedig a Varázshegyben új állásfoglalásra törekszik. 1920 és 1923 között a munkásosztály a Novemberi Forradalom vívmányait fegyverrel a kezében védelmezi és próbálja a fejlődést forradalmi értelemben előbbre lendíteni, de súlyos vereségek érik. Ennek során átformálódik a német irodalom is, a néphez és a munkásosztályhoz közeledés folyamata majd mindenütt elakad. Johannes R. Becher, Berta Lask, Friedrich Wolf, Erich Weinert és Egon Erwin Kisch fejlődése is lelassul, oly íróké tehát, akik az elkövetkező években csatlakoznak majd a proletariátushoz. Mindamellett a kommunista párt, amely következetes marxista leninista politikát alakít ki, csakhamar erős vonzerőt gyakorol mindazokra az írókra, akik reális és végleges kiutat keresnek a háború utáni időszak társadalmi és egyéni válságaiból. 1923 és 1928 között, a kapitalizmus viszonylagos stabilizálódása és a proletariátus erőinek rendezése idején, új írói kör gyülekezik a Párt köré, és egyidejűleg a munkásosztály íróivá érnek azok a tehetséges munkáslevelezők, akiket a politikai funkcionáriusok neveltek s akik a munkásosztály tömegharcaiban járták ki iskoláikat. Johannes R. Becher így ír e közös front alapjáról és feltételeiről: „Megismertük a fejlődés törvényét, amely körül életünk forog és forgattatik. Mi minden hazában világosan két nemzetet különböztetünk meg; még a háborúban is két front alakul ki minden fronton, minden frontvonalon keresztül: a szürke tömegek, a katonák millióinak frontja és azoknak a kis, de befolyásos frontja, akik a háborút irányították." 8 Ez volt a politikai döntés lényege, mely az irodalmi fejlődést is meghatározta: Johannes R. Becher és bajtársai nem nyugodtak bele, hogy Németországban megmaradt a régi világ, az a világ, amely ugyanazokat az ellentéteket rejtette magá• Das erste Volksbuch vom grossen Krieg. Berlin Wien —Zürich, 1929. S. 7.
