Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
nak megfelelően." E megállapítások objektív helyességét elismerve hozzájuk kell fűzni, hogy mennyire helytelen és torzító az a felfogás, mintha Brecht utolsó évei „terméketlenek" lettek volna; ellenkezőleg: ezek tették fel életművére a koronát, mivel kikényszerítették irányának elismertetését. 21 Lukács György a temetést követő napon rövid beszédet mondott a berlini gyászünnepségen, amelyet a halott tiszteletére tartottak. Miben jelölte meg Brecht jelentőségét? Elsőnek abban, hogy míg a polgárság írói csak kérdezték, társadalmukat és koruk emberét faggatták a valóság felől, a szocializmus oldalán viszont a dogmatikus feleletek olykor magát a kérdést fojtották el: Brecht megtalálta a lehetőséget arra, hogy válaszoljon, s válaszaival üdvös válságokat idézzen föl emberek ezreiben ... Másodiknak abban, hogy társadalmi humanizmusa Brechtet az irodalom legnagyobb tradícióihoz csatolja. Harmadiknak abban, hogy Brecht az ember morális mozgósítására törekedett, az esztétikai hatás funkciójának a morális, társadalmi fordulat elérését tartotta: azaz ugyanazt a hatást akarta elérni, amelyet Arisztotelész katarzisnak nevezett. „S mert ezt akarta Brecht, s mert megvalósította legjobb darabjaiban, ezért valódi drámaíró .. . Innen rendkívüli hatása, amely átlépi egy párt és egyetlen állam határait..." Lukács György tehát Brecht jelentőségét elismerve szerepét abban jelölte meg, hogy folytatta a legjobb művészeti hagyományokat ámbár „aktuális tartalmakkal töltötte meg őket és e tartalmakból származó formát adott nekik", hogy a marxizmus ideológiájának segítségével alkotó feleleteket mert és tudott adni ott is, ahol mások csak kérdeztek vagy még azt sem tették. Lukács György a halott iránti tisztelettel és a nagy költőnek járó elismeréssel fenntartotta a maga álláspontját. Ennek „leegyszerűsített" változata az a még napjainkban is fel-felbukkanó hazai nézet, hogy Brecht teóriái és törekvései ellenére volt jó drámaíró. Lukács György 1962-ben kiegészítette véleményét azzal, hogy Brecht tiltakozását a „beleérzés" (Einfühlung) esztétikája ellen egy lokális vitából (Wilhelm Worringer contra Theodor Lipps) eredő helytelen általánosításnak nyilvánította, amely a hagyományos esztétikára - illetve a müélvező esztétikájára általában - nem alkalmazható. Egyben felvázolta Brecht költői fejlődésének vonalát is A rendszabály és Az anya meg írásának szakaszától kezdve s a fővonalat a morális kérdésfeltevéshez, a személyek belső életének feltárásához s a jellemek a korábbinál nagyobb fokú motiválásához való visszatérésben jelölte meg. Ezzel a társadalom problémái az ember problémáinak ábrázolásában tükröződtek, fellépett a jó és rossz komplex dialektikája és a sokdimenziójú emberábrázolás. E változást, mely Hitler fellépésével indult el, Lukács György az arisztotelészi dramaturgiával írt darabokra (Carrar asszony, Galilei) és a nemarisztotelészi dramaturgiával írtakra (Kurázsi mama, A kaukázusi krétakör, A szecsuani jólélek stb.) egyaránt érvényesnek mondotta, hozzátévén, hogy Brecht a gyakorlatán változtatott, a teóriáin azonban nem. Jegyezzük meg ehhez, hogy az 1962 óta megjelent teoretikus írások ismeretében úgy tűnik, volt változás a teóriában is, főként "az érzelem, kiiktatását" illető félreértések eloszlatása és a színház „gyönyörködtető funkciójának" visszaállítása tekintetéhen, s hogy egy alkotó élet folyamán a nézetek továbbfejlesztése vagy revideálása lehetséges, sőt szükséges, ez nem is vonható kétségbe. Mindenképpen egyet kell értenünk Lukács György értékelésével azon a ponton. 11 Vö. Sxttc« ISTVÁN: Jegyzetek külföldi drámaírókról. Színház és Filmművészet, 1955 620-621. - KK*ZI IMRE: Színházi levél Berlinből. Uo. 1956. 649 - 653. - NAOY PKTRR: Színházi esték Berlinben. Csillag, 1956. 1222 1226. - HÁY OYDLA: Bertolt Brecht sírjánál. Nagyvilág, 1956. 1. sz. 13.
