Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
ugyanolyan körülmények között is él, mégis más; s annak meglátásában, hogy a társadalmi kényszer, az egzisztenciális félelem, a szegénység által nyomorított emberben a szép, gazdag emberi vágyak a tudatosság szférái alá szorulnak ugyan, de nem halnak el, s az értelmetlen élet és a szorongásokkal teli önfegyelem falain (ha rés szakad;, azonnal a fölszínre törnek: az ember embersége nem pusztítható el, csak megnyomorítható. A szociális érdeklődésű, a szocializmushoz közelítő kispolgári radikálisok közül a dosztojevszkiji lélekrajz, a naturalista novella útjait s témájában a zsidó-proletár témákat is fölvető Abádi (Dunajecz) Imre a Népszava egyik legfoglalkoztatottabb tárcaírója. Ő is a révészi irodalompolitika nagy ígéretének mutatkozik. Nemcsak írói tevékenységének sokoldalúsága - Jean Rictus fordításaiért félévi börtönre ítélik, az Olvasótár egyik műfordítója, költő, novellista, szociográfiai riportok szerzője —, hanem a naturalizmusból induló, de abból különösen stiláris elemeiben kiemelkedő írásmódja és témáinak újszerűsége miatt is. 1907—14-ig ír a Népszavába mintegy félszáz novellát. Ő jut a polgári radikálisok közül legközelebb a szocialista életérzéshez, közelebb, mint a hozzá hasonló Negyedi Béla vagy az expresszivitáshoz közeledő Várnai Dániel. Abádinak a zsidó proletársorsot ábrázoló írásaiban ott a meggyőződés, amit Morris Rosenfeld budapesti látogatása alkalmából a Népszava írt: a zsidóságot csak a szocializmus szabadíthatja fel. Témáiban a prostituáltakról, kispolgárokról, kis tragédiákról szóló írások kőzött olyan riport-novella, mint a Lelkem gyerekem, amelyben azt írja le, hogyan fal föl a gyár, a kapitalizmus egy családot; az Olajember; a robotmunka a munkásban csak a vegetatív szükségletekig tartja ébren az életigénylést is; az öreg Háni - egy öreg zsidó proletárasszony portréja, a háttérben a gettó kiszolgáltatottsága, nyomora - , a szociális témák iránti föl-föllobbanó érdeklődést s jó írói szemet, ábrázolókészséget mutatnak. Nem hagyott hátra életmüvet, 1914-től nem szerepel a Népszavában, 1914- 15-ben az Izraelita Családi Naptárban jelenik meg néhány írása. Külön színt jelentenek a naturalisták közt Antal Sándor novellái. 1909-es tárcáiban a város bérházainak életét festi, néhol szinte neorealista színekkel. Élénk, expresszívvonásokkal rajzolt alakjai gazdag valóságanyagot tükröznek, kevés írói erőbefektetéssel. Tematikájában, emberfestésében egyre inkább az északi, skandináv irodalom hatása alá kerül; gondolatvilága is a skandináv szocialisták, Strindberg eszméit visszhangozzák. A látott valóság és a skandináv utópia, a munkásság kultúráltságára épített szocialista álom és a zord valóság összeütközése időnként kemény ítéletek megfogalmazására készteti. Abádi mellett a legérdekesebb zsidó tárgyú novellákat írja. Etnográfiai hitelű, a nagyvárosban az élet követelő irama és a zsidó törvénytisztelet közti tragédiákat tár föl. Sokat fordít, regényét, elbeszélés kötetét a szociáldemokrata kritika nagy lelkesedéssel fogadja, s a Nyugat is melegen méltányolja. Az irodalmi viták során a modernség és a szocialista gondolat szintézisének konzekvens képviselője. Működése nyomán több fiatal, kísérletező novellista fordult skandináv témák felé, s a fiataloknál előforduló, a naturalizmusból szentimentális szimbolikába hajló írások mutatják a skandináv naturalizmusnak egyébként a színházak műsorában s a könyvkiadásban is lemérhető hatását. Tóth Árpád kritikája is ezt emeli ki finom elemzésü írásának összegezésében. 15 Antal nem csupán novellistaként vesz részt a Révész által vezetett művészeti mozgalomban. Kritikái, vitacikke az Ady-vitában, szervezőtevékenysége, mely a Holnap "TÓTH ÁRPÁD: Antal Sándor: Jörrn története. Nyugat, 1913. 11. sz. 657 - 658.
