Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

ség különféle szerveinek megküldött körparancs előírta, hogy „a kötet bárhol található, elkobzandó és terjesztői ellen eljárás indítandó". Ezzel Mihályfi Imrét és Kassák Lajost követően Hernádi volt a harmadik költő, akinek verseskötetét a proletárdiktatúra bukása után elkobozták. Az első kötet versei világosan tanúskodnak a fiatal költő tehetségéről, forradalmiságáról s arról az útról, amelyet az Ady-hatástól A Ma ifjú költőinek modorán keresztül az expresszionizmusig tett: A műhelyek durva kezei belelógnak az Égbe Alomkeverő ujjak Istent morzsolják Mindennap szélesebb vállak gyürkőznek a Világnak Sohsem vágódtak dühösebben a kalapácsok Sohsem volt ily fekete a gyárak füstje Sohsem volt még ily bátor az Ember Éjszaka van, láz veri fel a kocsmát A nyomorúság borától részeg az utca Árván vándorlok a szomorú házak fölött De nem mentem meg a várost a tűztől, Mert bízom a bátor Emberben És száz jó munkás építi fölém a hitet Berlini expresszionista korszakának formailag legsikerültebb alkotása, a három felvonásos, cím nélküli, nyomtatásban nem közölt kollektív drámája. A mű a korszak jellegzetes színpadi ízléssel megfogalmazott alkotása, több síkban elhelyezett dobogókkal, kórusokkal és piscatori fénykévékkel, a monumentalitás, a világméretűség kihangsúlyozásával, az allegorizálás és elvonatkoztatások maximális kiaknázásával. A kozmikus díszletekkel átszőtt, kozmikus alakokat és nagy tömegeket mozgató képmontázs főszereplője a forradalmár író, aki egy ideig saját árnyékaként, majd az Idő leányai kalauzolásával járja be forradalom és ellenforradalom, háború és béke tartományait. Uralkodók, katonák, művészek, kokottok, kisemberek különféle típusai, az élet csatát vesztett alakjai, kitagadottjai és halálraítéltjei vonulnak fel a műben, politikai vezérek: forradalmárok és megalkuvók, militaristák és pacifisták, óvatosak és anarchista hajlandóságúak, akik a végletekig absztraháltan, képletszerüen megfogalmazott állapotukban ténykednek a színpadon, miközben különféle jelszavakat hangoztatnak. A dráma hőse virtuális bátorságában is inkább áldozat, mint forradalmár. A dráma záradéka nincs forradalmi reménység híján, de megbékélést szuggeráló hangja, mint oly sokszor tapasztalni a költőnél, a pacifizmus határát súrolja: Nekem üres a gyomrom Hideg a szobám. De én senkit sem átkozok Sok, sok szomorú emberrel Várom a napot Sok sok szomorú emberrel Új Istent akarok I Az író a következőkben világosltja fel az egyszerű katonát a háború lényegéről: A Katona: Mondd, mi ez Mit csinálunk, Miért csináljuk? Rettenetes minden.