Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete

POMOOÁTS BÉLA KIS FERENC KÖLTÉSZETE Aki ismerte, arról beszél, hogy Kis Ferencnek személyes varázsa volt. Meggyőződés és szenvedély sugárzott szavaiból, még keserű kifakadásainak is vonzása volt, erköl­csi biztonságról árulkodtak indulatai. Jókedvében akár egy egész társaságot elszó­rakoztatott, tőrténeteket mesélt, verseket mondott, tréfálkozott. Indulataiban, ítéle­teiben pedig szigorú és következetes, a gyötrődésig őszinte, és kegyetlen akár, ha esz­ményeit és a valóságot kellett összehasonlítania. Nagy László szép verse: A fekete költő ezt az egyéniséget idézi fel: „Költő voltál - írja -, aki rég a fejét is betörette,/ szegények terülj-asztalkája ne legyen csalárd mese." Valóban következetes és meg­győződéses egyéniség lehetett: a moralisták fajtájából való, akit a költészethez nem csupán a „szépség" vágya, nem esztétikai igény vonzott, hanem erkölcsi parancs; az a belülről fakadó elkötelezettség, amely az igazságot kereste, amely egy történel­mi perben a tanú szerepét vállaltatta, amely halálig nyughatatlanul szolgálta a fia­tal korban felismert és megfogalmazott eszményeket. Kis Ferenc verseiből ez a mora­litás sugárzik; szenvedélyes és igazságkereső egyéniségének leghűbb tükre a költészete. 1. A régi Magyarország egyik elhagyatott vidékén, a szamosháti Nagygécen szüle­tett 1908-ban, szülei agrárproletárok, apja az első világháború áldozata. Anyja tíz gyermek kenyeréért küszködött, öten korán meghaltak, a többieknek sem volt gyer­mekkora. Maga Kis Ferenc is molnárinasként, marhahajcsárként, napszámosként nőtt fel, tizenkét éves korában már a mátészalkai nyomdában dolgozik - az a né­hány próza, ami tolla alól kikerült, szívszorító emlékekről beszél. 1 Hamarosan Pest­re kerül: betűszedő lesz, majd munkanélküli, gyalog járja be fél Európát: Csehszlo­vákiát, Ausztriát, Németországot, s fiatalon részese a munkásság küzdelmeinek. Az ifjúmunkások mozgalmaiban dolgozik, szavalókórusokban szerepel, tagja a szociál­demokrata pártnak, Kassák Munka című folyóiratát terjeszti, s Bécsből hazacsem­pészi a kommunista emigráció Új Március című lapját. 1929. december 8-án az auszt­riai Tropauban részt vesz az osztrák ifjúmunkások kongresszusán. Felszólalása során a következőkben jellemzi a magyar munkásság helyzetét: „Ha Magyarországot emlí­tik, az azt az országot jelenti, amelyben Olaszország után a munkásság a legjobban van elnyomva. Éppen most ünnepli a magyar munkásság Horthy nevenapját, ami­kor eszükbe jut az, hogy Horthy volt, és jelenleg is az, ki az összes munkásokat el­nyomja és azokat a Dunába, illetve a börtönbe juttatja." Hazatérve, felszólalása miatt * Látogatón.™, Inasévek, Hajnal, Miska bácsi, Üton-útfélen, Felmondólevél c. írásai •i Munka után (Bp. 1905.) c. kötetben. II 385

Next

/
Thumbnails
Contents