Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Jordáky Lajos: Korvin Sándor
Ugyanebben az időben „vidéki városok" költői között Horváth Imréről is azt Írja, hogy kötete „ellentmondásokkal teli viszonyaink közt a valóságtudat, az érzelmek s az Ízlés zavarát illusztrálják"; 18 Szemlér Ferenc versei távoliak és átszűrtek, annyira csak irodalmiak, hogy „maga a valóság és tényleges összefüggései elhomályosulnak és kérdésessé válnak", a költő pedig nem „átéli," csak „szemléli" a dolgokat, nem „élményeit", hanem „elgondolásait" írja meg 17 ; Karinthy Frigyest gúnyosan támadja meg egy üzemről írt reklámcikkéért 18 , Szenczei László Székely Apokalypsise nem közérthető a tömegek számára s így „inkább csak a népi misztika irodalma képzelgőit inti", Kovács György A tűz kialszik című regényéből pedig „az erdélyi falu valóságos életének párája egy árva pillanatra sem csap felénk" s „egyedül a szerző rosszul szellőztetett irodalmi gyermekszobájának áporodott levegőjét érezzük". 19 Húsz év távlatából nézve semmiképpen nem fogadható el a Gy. Szabó Béla elleni kíméletlen bírálata, amely szerint a kiváló képzőművésznek hiányzik az átfogó szemlélete, értelmezési képessége, kritikai látása és művészi távlata. 20 Említettem már, hogy Korvin élesen bírálta - s véleményem szerint bizonyos mértékben igaztalanul - Stefan Zweiget. Korvin szerint Zweig Erasmusàban a polgári humanizmus aktualizálására törekszik és „napjaink világszemléleti villongásai közepette a maga s egy széles európai értelmiségi réteg legfőbb emberi eszményének hódol". Zweig az osztályellentéteket egy síkra helyezi a vallási és faji ellentétekkel s mindegyik mögött az ösztönöket és a fasizmust látja csupán. Zweig szerint a humanizmus „a kiválasztottak kincse", amihez Korvin hozzáteszi: tehát „nem közkincs", hanem „a kiválasztottak joga a semlegességre" és „előjog". Ha pedig így van, akkor ebből Korvin szerint logikusan következik, hogy: „A mai humanizmus erkölcsi alapjai nem túlságosan szilárdak. Napjainkban nem áll a valódi erkölcsi alappal bíró, a magasabb rendű társadalmi rétegek mellé.'* 1 Valóban Stefan Zweig a polgári értelmiségi elit humanizmusát képviselte, Erasmus* azonban kiállás volt a fasizmus elnyomása ellen s lényegében a munkásosztály természetes szövetségesévé vált már 1935-ben, amikor a népfront politika megvalósítására megkezdődtek világszerte az erőfeszítések. Stefan Zweig személyének hibás értelmezésétől eltekintve azonban, Korvin Sándor kis kritikai esszéjében filozófiai éleslátással pillant be a humanizmus történetébe Erasmustól és Morustól a baloldali hegeliánusokig. S éppen ezért nem árt idéznünk ismét Korvint, hogy esztétikai szemléletének minden gyökerét feltárjuk. „A hűbériség alkonyán a humanizmus egy Fichte, Lessing vagy Schiller műveiben a német polgári felvilágosodás, Voltaire és Rousseau műveiben a francia polgári felszabadulás villámfénye. A múlt század derekán - teljesen átértékelt tartalommal - Ludwig Feuerbachnál harcos materialista valláskritikai irányzat. Az általa is képviselt hegeli baloldallal (Bauer. Marx, Engels, Arnold Ruge) már csak egy lépés vezet a negyedik rend társadalmi szemléletéig, a tudományos szocializmusig, amely pontosan körvonalazza az emberiség fogalomkörén belül az ellentétes érdekű társadalmi osztályok letagadhatatlan tényét. Nyilvánvaló, hogy a folytonosan átértékelődő humanizmus a mindenkori társadalmi átalakulásokban a magasabb törté••Egy letűnt érzelmiség költői. Korunk, 1934. okt. 850 17 Az ember és a táj. Korunk, 1935. ian. 77 - 78. • így írsz tel Korunk, 1935. dec. 960-962. '•Néhány fiatal erdélyi prózaíró. Korunk, 1935. nov. 895-896. Egy fiatal rajzoló és a szegények. Korunk, 1935. lúl.-aug. 628 629. "* A humanizmus kérdéséhez. Korunk, 1934. okt. 847 24* 371
