Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

ki igaz útra vezérel), amelyre mind a bátrak lépnek" (A gyöngyhalászok dala), hogy végül a szocialista iparosítás igenlése mellett foglaljon határozottan állást ( Magnitogorszk ) : nem halljátok az újítók lépteit, kik valóra váltani közelednek felétek a londoni száműzött világot mozgató szavát: „ .. . a feladat, megváltoztatni azt. . . " Aragont követik a többiek: az elkeseredett és ínségbe jutott földműves jajkiáltása és önmagára eszmélése Francis André versében (Az utolsó szekérrakomány, Ismerek egy földművest), az éhező munkanélküli rombolásra s egy jó lakomára vágyó zúgolódása Roger Arquier strófáiban (Veszett éhség), a rongyos utcai hagyma- és krizántémárus Tristan Rémynél (Utcai kép). S ezek után Charles Rochat-Cenise (Liévin), Lucien Jacques (A vlzbefûlt), René Arcos (Halottak), Lucien Bourgeois (Alkonyat; Rajunk fáradtan kanyarog), Marcel Martinet (Idealista) egymás után szólalnak meg Korvin tökéletes magyar nyelvén. E költők a francia irodalomnak, s főleg a szocialistaés munkásirodalomnak máig sem eléggé értékelt jeles képviselői voltak. Korvin azonban nemcsak József Attilát s a magyar költészet vajúdásait és a megújhodó francia irodalmat figyeli, hanem az új román szocialista költészetet is. Liviu Deleanu és G. D. Pan verseit fordítja magyarra. A két román költő is rokon problémákat feszeget s bizonyára ez keltette fel Korvin figyelmét (Anna lelke a varrógép előtt; Életrajz; Acél) s ihlette a fordításra. Korvin Sándor irodalmi tevékenységét 1935-ben főleg a műfordítások, az irodalmi kritika és az esszé uralja. A Korunkban ebben az évben mindössze két verset közöl (Gép-világ; A néma számvető). Mi az oka ennek? Az egyik nyilvánvalóan a verssel szembeni igényességének növekedése. A másik a költői szabadságot gúzsba kötő államhatalmi nyomás. Hiszen már 1933 végén vagy 1934 elején ki akart adni egy füzetnyi verset. A házkutatás alkalmával azonban a sziguranca elkobozza a verseket s minthogy ő maga barátai unszolására sem hajlandó még egyszer leírni azokat, véglegesen elvesztek. A megjelent két vers is azt bizonyítja, hogy a költő borongósabb lett, komorabban nézi a világot. Nem a hitével van baj, mert szilárdan áll a szocializmus talaján, és hisz a munkásosztály hivatásában. De kételkedni kezd a gyors felemelkedésben s a nyílt kiállás helyett mintha a konspirációt tenné a költő feladatává is. íme, milyen komoran és lemondó szomorúsággal kezdődik a Gépvilág: Eladogattad könyveid' S mint, akit lelke elhagyott, a téli éjben állsz a hídkarfára dőlve s hallgatod a lomhán búgó turbinák mély lüktetésű ütemét. A költő képeiben a mániákus arcú éj, a karbid-lámpa lángú hold, a körfürészként sivító szél tűnik fel s minden csak gép: a kéz, a szív. a szem, az agy, a szerelem: Gép vagy te is, munkátlanul kallódsz; manapság mit sem érsz. Szerkezet vagy, mely félre hull' — kivetett, suta alkatrész . ..