Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Markovits Györgyi: Knopp Imre

Kedves kis fiam ! Mindennap megkérdezem, hogy mikor engednek haza Hozzád, de senki sem felel rá. Én is jó kisfiú vagyok, én is szépen kéredzkedem, de mégsem engednek: én nemcsak megeszem, de meg is főzöm az ebédet. A konyhán most heten vagyunk, akárcsak a mesebeli törpék, egyikünk fát vág, a másik vizet hord, a harmadik babot szemez, a negyedik rántást csinál, az ötödik megkeveri, a hatodik megsózza, a hetedik megterít és szomorú Apád mosolyogva tálalja ki a mindennapi babot. Én is szeretem az Anyukát és a Nagymamát, én a világ összes Anyukáit és Nagymamáit szeretem és mondom nekik, hogy ne sírjanak, majd visszajönnek a fiúk Északról, Keletről, Nyugatról és Délről, de ha mégsem jönnének mind vissza, az nem az én bűnöm lesz. Fiam l Én is vigyázok a Jánoskára és Terád és mindennap elaltatlak. Ágyamban ugyanis — amely kísértetiesen hasonlít Hamupipőke koporsójára (de itt üvegfedél helyett rongyos takarók vannak felettem) a párnám alatt egy egércsalád fészkelte be magát, egy egérmama, a két kisfiával (apjuk ki tudja, merre van?l), az egyik cincogó kicsit, amelyik mindig sír, Jánoskának neveztem el, a másik rakoncátlan kis egérnek András a neve, mondom, minden este én altatom el őket, miután megetettem őket sajttal és komiszkenyérrel. Én is nagyon szeretnék menni veled túrára troleybuszon, a Kevélyre. A kabátommal egy kis baj van, az enyémet nem varrta meg az Anyukám és így rongyokban csüng rólam. Csizmásan gázolok át a répaföldeken és szakállas, elvadult képemmel pontosan úgy nézek ki, mint mesekönyvedben Rübezahl. Én is fényképeddel alszom el minden este, de álmom ettől csak szebb lesz, de nem nyugodtabb. Szivemben négy szólamú ének zeng: emberszeretet, igazság, szabadság és béke; de nem hallja senki. Én is sokszor csókollak, kis Fiam, köszönöm, hogy levelet írtál nekem, most apró örömök díszítik Apád életét. Kenteiké, 1940. XI. 1. Élete utolsó szakaszáról Révész Ferenc és Kossá István tájékoztatnak. Révész Ferencet is 1942-ben vitték ki munkaszolgálatra a Szovjetunióba s ott, Vorosba községben felsőruha nélkül, mezítláb találta Knopp Imrét, s mivel neki még volt ruhája, mindjárt cipőt és öltönyt adott neki. Ekkor látta őt utoljára. Kossá István a 401 -es büntetőszázadról írt visszaemlékezésében,

12 ha csak néhány sorban is, megemlékezik a költőről. „Este Katz Miki Kőbányáról Knopp Imrével, a jó nevű proletárköltővel szobánkban olyan bensőséges ünnepélyt rendezett, hogy az dicséretére vált volna bármelyik jó nevű együttesnek is. Munkásindulókat éneklünk, József Attila, Ady, Petőfi forradalmi költeményeit szavaljuk halkan, de annál több tűzzel és érzéssel..." - így ünnepelték a táborban május elsejét. „... elestem, Knopp Imre mosdatott fel... " Knopp Imre és Kovács Miklós itt a csoport lelke..." - írja másutt Kossá. Kossá könyvéből tudjuk, hogy 1942. szeptember 11-én, takarodó után Rotyits

12 főtörzsőrmester parancsot adott tíz munkaszolgálatos ősszeszedésére és elvezetésére. Közöttük volt Knopp Imre is ... Mindnyájukat megölték. Emlékét őrzi többszáz kéziratos vers, színdarab, jelenet s barátai nagyrabecsülése, szeretete, hűsége. A Köztársaság téri pártház kapuja alatt pedig Kulich Gyula és Ságvári Endre mellett emléktábla őrzi I munkásosztályhoz halálig hü, mártírhalált halt kommunista költő, Knopp Imre newt. 11 KOMA IRTVÁN: A Dunától a Donig. Bp. [1948]. 383. 11 Rotyits nyilvános kivégzését 1945. májusában hajtották végre az Oktogon téren. KORRA IRTVÁN id. műve. '*d