Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Markovits Györgyi: Knopp Imre

jában egy felakasztott kisfiú képét is közölte. A kép olyan hatás gyakorolt rá, hogy nyomban J'eúlt és megírta a verset, melyet aztán három esztendőn át - 1936-tól 1939-ig szavaltak a különböző kultúrelőadásokon, mindig dübörgő taps kíséretében. Az égő szemű, lobogó hajú Marjay Ferenc lelkes, lendületes művészi előadásában az Ének Pedróról erőteljes mozgósítást jelentett a spanyol szabadságharcosok mellett. Pedronak hívták, igen, így, Pedro, van sok ilyen nevű spanyol gyerek. Kilenc éves múlt azon a napon, hogy felgyúlt a madridi munkásnegyed. Anyja - reggel, hogy munkába indult — aznap meg sem csókolta talán. Oyárba ment, s estére elvérzett a Vértes-kaszárnya udvarán. Apja soffőr volt, autóra ült, s szó nélkül indult, ahová küldték. Egyszer még írt, aztán csak híre jött, hogy kilencedmagával agyonlőtték. És Pedro - egy a milliók közül most már apátlan anyátlan árva. Szeptember egy reggelén, elindult szépen, iskola helyett a barrikádra, Kezében vizes vödröt cipelt, a gépfegyyercsövet hűteni kell, És csak úgy magának énekelte „Fel proletárok, harcra feli" Cipelt köveket, meg töltényes ládát, Hajtott lovakat csapatok mögött, Vonult előre vonult hátra; egyszer elfogták, de meg is szökött. Ment esőben, szélben, napsütésben, két lába feltört, véresre dagadt, Míg egy fáradt golyó a térdén ütötte; Elesett és fekve is maradt. Fáradtan szipogva feküdt egy mezőn és nézte elfolyó vérének színét. Míg katonák jöttek, durva katonák, hordágyra tették és Burgosba vitték. Már nem a sebe fájt, hanem a rabság, egyedül hevert egy mély pincében. De ott sem volt soká, előállították Kisboldogasszony napján, pont délben. Sokáig állt egy templom előtt, míg végül egy hatalmas terembe vezették, s itt szigorú nagygalléros tisztek furcsa dolgokról kérdezgették. Pedro lázas volt, sebe lüktetett, Nehéz volt néki egyhelyben állni. Fgy öreg pap ordított és verte az asztalt: „Hiába! Példát kell statuálni 1" Teleírtak egy papiroslapot, felolvasták, értetlen hallgatta, majd tollat nyomtak kezébe, és ő nagy gycrckbetúkkel aláirta. Most már másik cellába vezették, enni kapott és bort is hoztak. Később bejött egy fiatal páter, s mig el nem aludt, imádkoztak. ("fozi reggel volt, félig még sötét,