Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Markovits Györgyi: Knopp Imre

például Csömöri József, Hoffmann Árpád, Justus Pál, Szegő István, Tiszay Andor, Totis Béla dr., Vértes Jenő. Igényességét mutatja egyik műsora, melyet nagy művek egy-egy részletének dramatizálásával állított össze. A következőkből állott ez az est: Knopp megírta Az Ember tragédiájából a fáraó-jelenet pendant-ját, utána Büchner Danton halála című darabjának monológja, majd Taraszov-Rogyionov Csokoládé című regényéből Zugyin halálra ítélésének jelenete következett. A műsor Frankel Leónak, a párizsi kommün magyar vezérének Knopp Imre által átírt nagy beszédével zárult. A kórusra visszaemlékezve, Knopp Imre felesége és harcostársa, Balázs Anna elmondja, hogy egy évtizeden át szinte nem volt olyan munkásösszejövetel, ahol a kórus fel ne lépett volna. Egy alkalommal például, mikor a vasasoknál főpróba címén már harmadszorra tartották meg előadásukat, riadóautóval jelent meg a rendőrség, hogy összeszedje az embereket. A székházba ezerötszáz ember fért be, de ekkor a lépcső is tele volt érdeklődőkkel. Knopp Imre ráérzett a legfontosabbra. Nem csupán intuíció volt ez, hanem tudatos marxista tett — a fiatal, lelkes szocialista hite és tudása, igaz embersége és osztályharcos meggyőződése diktálta minden lépését; egyt bek között ez indította arra, hogy a statárium ellen is akcióba lépjen mint költő, mint ember és mint a kórus vezetője. 1932-ben, Sallai és Fürst halálraítélésekor a kórus tagjai udvarról udvarra jártak és énekeltek, olyan dalokat - Knopp költésében -, melyek a két kommunista megmentéséért indított akcióban való részvételre mozgósítottak. Az emlékezők szinte szóról szóra azonosan mesélik el Knopp Imre, illetve a „Barátság" kórus életének egy fontos epizódját. Knopp egyszer a fejébe vette, hogy elviszi csoportját Bécsbe. Mivel pénzük nem volt, de villamosköltségük igen, elhatározták, hogy ezt a pénzt gyűjtik össze a bécsi útra. Végül is összeadták mintegy ötven ember egy esztendei gyaloglással keservesen megtakarított villamospénzét és 1932-ben együtt mentek Bécsbe, ahol az Eszperantista Szövetség nemzetközi kongresszusának megnyitó díszülésén néhány eszperantó vers után Ady: A grófi szérűn és Toller: Requiem című müveit szavalták, magyarul. A hatás, annak ellenére, hogy a nyelvet ott nem értették, döbbenetes volt. A hallgatóság felállva percekig tapsolt, s a kórusnak még három verset kellett elmondania ráadásként. Ennyi az élő emlékezet, szóban. Az írásos dokumentum kevés. Csak néhány töredék. Mező Gyula írja a VIII. kerületi Vasas helyiségben lezajlott eseményekkel kapcsolatos visszaemlékezésében: „... innen indult el a tehetséges kultúrrendező, a jókedvű fiatal költő, az igen sokoldalú Knopp Imre ... "

4 Móró István a X. kerületi ifjúsági mozgalomról szóló írásában: „Az 1937-es évben minden héten rendszeres ifinapok voltak, háborúellenes előadások, tudományos előadások és művészettel foglalkozó előadások. Előadást tartottak: Knopp Imre, Valachi Gyula, Kulich Gyula ... "• Róka Pál: „A Famunkás Szakszervezet budapesti csoportjában a kommunisták vr/rt.M \rl igen élénk kultúrélet folyt. A legális dalkart mint fedőszervet felhasználva színjátszó csoportot és szavalókórust szerveztünk, melyek Knopp Imre művészeti irám itas.-n il több legális és illegális forradalmi tartalmú előadást tartottak."

4 4 Mező GYULA: Történelem készül az alagsor 7-ben. Pl Arch. H.-m 15 * MÓBÓ ISTVÁN: A X. kerületi ifjúsági mozgalom történetéről. Pl Arch. H. - m -55. • Róka Pál visszaemlékezései. Pl Arch. H.-r-41 23 353