Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Markovits Györgyi: Knopp Imre

MABKOVITS GYÖRGYI KNOPP IMRE "Szívemben négyszólamú ének zeng: emberszeretet, igazság, szabadság és béke." 1905. április 14-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Apja kárpitos-tapétázó segéd volt, édesanyja varrónő. Huszonhét éves koráig a Liliom utca 2. számú házban lakott. Iskoláit a Mester utcában és a Német utcai kísérleti hat osztályos polgáriban végezte. Az üvegiparban lett tanonc, majd apjánál - aki közben önálló kisiparossá vált - kitanulta a tapétázó mesterséget. De rövidesen otthagyta ezt a munkát és az Egyesült Izzóba ment dolgozni. Tudatosan törekedett arra, hogy nagyüzemi munkások között éljen, részben a mozgalom, részben pedig az írás miatt, amihez már gyermekkorában vonzódott. Akik ismerték, úgy emlékeznek vissza rá, mint tiszta tekintetű, vonzó, sokoldalúan tehetséges, vidám fiatal emberre. Sorsa korán összefonódott a Liliom utcai proliház lakói, a szegénygyerekek, a nehézsorsú munkások sorsával. Igen korán kezdett el olvasni s magánúton komoly műveltségre tett szert, még nyelvtanulásra - német és angol - is szakított időt magának. A húszas évek vége felé résztvett az Út irodalmi társaság megalapításában. A Kálvária téri kávéházban ültek össze esténként a társaság tagjai, majd a Bristolban rendeztek teaesteket. Ezeken részt vett Brichta Cézár fiatal költő, Benedek Imre, a zenész Sárosi fivérek, Baróti György ügyvéd és zeneszerző, Remsey Tóth Sándor, aki festett és verseket is írt, Tábori Pál, Szinetár György, Bátori Irén és mások. Néhányan közülük később megalakították a „Balassi Bálint" irodalmi társaságot, melynek Radnóti Miklós is tagja volt. Hetenként összejöttek, felolvastak müveikből, zenéltek és vitáztak. A társaság kapcsolatban állt a munkásmozgalommal. Vajda László 1927-ben felkérte Knopp Imrét, hogy írjon egy kórusművet az alakulófélben lévő „Barátság" ifjúmunkáskórus számára. Knopp hamarosan megismerkedett a kórus addig jelentkezett tagjaival, és a következő alkalommal már nem egyedül ment, magával vitte menyasszonyát és három testvérét. Tíz éven át vezette a VIII. kerületi szociáldemokrata pártszervezet 42 tagú kórusát, mely két részből állt: szavalókórusból és színjátszó gárdából. A kórus egyik tagja, az illegális kommunista mozgalom aktív részt vevője, Berkó Paß Igy emlékezik vissza: „A kórusmozgalom a politikai mozgalomtól nem volt elválasztható. Az egész VIII. kerületi ifjúsági csoport beletartozott a kórusba. A kórus működése több síkú volt: esztétikai vonalon művelődési lehetőséget jelentett, amellett komoly nevelő jellege volt, mert a fiatalok nemcsak a próbákon voltak együtt, hanem vasárnaponként túrákra mentünk. Legtöbbször a Júlia-majorba - ez csendes, eldugott hely volt, ahol lehetett labdázni, olvasni, beszélgetni. Kettős ünnepeken nagyobb túrákat tettünk, elmentünk a Börzsönybe, a Rám-szakadékba. Pénzünket összeadtuk, felmentünk a Práter utcába Imre menyasszonyához, Balázs Pannihoz, 1 Berkó Pál 1930 óta párttag, a VIII kerületben vett részt az illegális munkában, tagja volt a „Barátság" kőrusnak.