Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Erki Edit: Az Üzenet
alapja Veres Péter egy Népszava-beli cikke az író és a mozgalom viszonyáról, 49 melyben a fasiszta sajtóban való közreműködésének indítékait magyarázza. Révai szerint okfejtése nem állja meg a helyét, ,,... mit állítsunk szembe mivel? A helyes antiszemitizmust a helytelennel? A jó fasizmust a rosszal?" — majd remek publicisztikai fogással Kassákkal vitatkozván, aki az írók politikából való kivonulását követeli 47 sorolja fel a népi írói mozgalom minden erényét: állásfoglalás-készségüket a népélet alapkérdéseiben, cselekvő törődésüket a nemzeti élet sorskérdéseivel, mozgalomszervező érdemeiket, a Márciusi Front történelmi jelentőségét. Közben pedig az adott témán túlmenően, széleskörűen foglalkozik az antifasiszta harc lehetőségeivel az adott körülmények kőzött, az irodalom eszközeivel: „Magyarországon az írónak... nem szabad abból kiindulnia, hogy a fasizmus totális sötétsége már ráborult az országra ... A helyzet, igaz, nehéz ma odahaza. A teljes szókimondás és igazmondás talán már ma sem lehetséges nyíltan. De... még lehet küzdeni és amíg küzdeni lehet, a harc sohasem kilátástalan. De még ha győz is holnap a szolgaság Magyarországon, a mai helytállás teremti meg a lelki előfeltételeit a szabadság új kivirradásának. Ez utóbbi kitétel is világosan jelzi Révai az Üzenetben közzétett írásainak politikai célját: a kommunisták által átgondolt és világosan látott nemzeti önvédelmi politikát akarja megismertetni és népszerűsíteni, mozgósító erővel a történelmi jövő érdekében. Ez a szándék vezeti a Féja Gézával folytatott vitájában is 1939 augusztusában, 48 amikorra Féja már, akiben Révai a baloldal, a Márciusi Front egyik vezetőjét és a Viharsarok bátor íróját becsüli, „hátat fordított tegnapi eszményeinek", de Révai a kommunisták nevében nem adja fel a reményt, „hogy közös célokért folytatott küzdelemben is fog még találkozni Féjával". Révai ebben az írásában is tudományos pontossággal és publicisztikai hevülettel elemzi nemzetköziség és szocialista hazafiság fogalmait, összefüggéseit, a munkás-paraszt szövetség elvi kérdéseit. És hogy a kommunista publicisztika milyen felelős éleslátással ítélte meg a magyar politika legfontosabb kérdéseit, azt jól példázza Révai érvelése a Féja által emlegetett „jogos magyar birodalmi igények"-kel kapcsolatosan: „Mi a nemzet mellett vagyunk, de a birodalom ellen. Aki a nemzeti érdekek fogalmába észrevétlenül bele próbálja csempészni a „birodalmi igények" fogalmát, azt nem sok választja el attól, hogy a nemzeti érdekek és az imperialista érdekek összeütközésében az utóbbiak mellé álljon. A munkásság patriotizmusának leglényegesebb tartalma éppen a nemzeti érdekek és a „birodalmi igények" szembehelyezése. Amikor tehát Féja patriotizmust hirdet a munkásságnak, önként felmerül az a kérdés, hogy vajon nem arról van-e egyszerűen szó, hogy a magyar imperializmussal kibékíthetetlen ellentétben álló patriotizmus helyett az imperializmussal kibékülő nacionalizmust fogadtassa el a magyar munkásokkal? Ez az imperializmussal kibékülő nacionalizmus pedig az igazi magyar nemzeti érdekek legveszélyesebb ellensége. Az imperialista hódítás kedvéért elárulja mindennél féltettebb kincsünket: nemzeti függetlenségünket. Hiszen csak a vak nem látja, hogy az adott viszonyok közt bármely területnagyobbodást csak nagy imperialista hatalmak kegyéből nyerhetünk el, csak ezeknek a hatalmaknak tett szolgálatok fejében; hogy minden ilyen nyereséget függetlenségünk egy darabjával kell megfizetnünk." Ugyanerre a gondolatra — azaz a nacionalizmus és a fajelmélet nemzet47 Y/ R,H P * T * R : AZ írók és mozgalom viszonya. Népszava, 1939. febr. 5. «• F* nL LA,0,,: Vála " két ,ró ,eve,ére Népszava, 1939. febr. 2. . "ji* o . , vita tott cikke Szocializmus Magyarországon címmel jelent meg a Kelet epe i.M ». juniusi számában Ni-vai |.>ZM f v.il.iszcikke pedig „Magyar Szocializmus" címmel
