Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

nak a Népszavánál való további szereplését kikényszerítették, a „közelítő többiek" elmaradtak a Népszava irodalmi rovatából. Amit Révész tett a Népszava irodalmi-művészeti rovatának vezetésével — nyilván a pártvezetés egyetértésével —, az irodalomtörténeti jelentőségű, ő és társai fölismerték, hogy a szocialista mozgalom az elavult, régi művészi kifejező eszközökkel nem képes fölvenni a versenyt a polgári művészet új, jelentős esztétikai értékeket, s a művészi gondolkodásban új utakat kereső mozgalmaival, s azt is, hogy a modern irányzatok valóban forradalmi társadalmi szerepüket csak a szocialista gondolat megértésével és szolgálatával érhetik el.

10 Hely hiányában meg kell elégednünk azzal, hogy itt Bresztovszky Ernő két reflexiójára utalunk. Az egyik a Nyugat bírálata: „A Nyugat nem akarja megismerni azt a társadalmi szerepet, amit játszik.... s szomorúan igaz, hogy az irodalom ilyen önmagáért-művelése egyenértékű a közömbösségből eredő társadalmi nihilizmussal." A másik az a rövid jegyzet, amelyben az olasz futuristák jelentkezését kommentálja, s bár elismeri formai kísérleteik érdekességeit, veszélyes nacionalizmusa miatt kétkedéssel fogadja a mozgalmat.

11 A modernek és a konzervatívok harca a Népszavában több szempontból ad tanulságot. Esztétikai programja ennek a csoportnak: a szocializmus gondolatainak és a modern művészet új tartalmakat hordozó eszközbeli eredményeinek szintézisével új, harcos szocialista irodalmat létrehozni, melynek a szocializmus eszmei alapjáról magas esztétikai szintű, nemzeti érvényű mondanivalója van. A hivatalos pártállásfoglalással ellentétben ez a mozgalom társadalmi érdeklődésű, radikális nézeteket valló modernekkel, mint szövetségesekkel való együtthaladásra, a közelítők befolyásolására, befogadására törekedett. A Nyugattal való vitában nem személyi, hanem elvi, magatartásbeli problémákat vitatnak Bresztovszky cikkei, s végül: 1905 végétől a Népszava modernjei a munkásmozgalom addig periférikus, visszhangtalan művészikulturális életét viharos gyorsasággal vezették az irodalom fősodrába, Ady és a munkásmozgalom találkoztatásával elősegítői voltak a költészet forradalmi kibontakozásának. Kritikai, irodalomszervezői tevékenységével a Népszava modern csoportjának tevékenysége elősegítette az irodalom későbbi, a Népszava mozgalmon ugyan túlnövő, mégis abból sarjadó kezdeményezéseit. A Népszava Révész vezette tevékenysége a maga ellentmondásaival, tévedéseivel együtt a magyar szocialista művészet első nagy, a magyar művészi élet központi vezetőerejének pozíciójára törekvő mozgalmát hozta létre. Révésznek mint szerkesztőnek nem voltak olyan esztétikai sémái, melyek befolyásolták volna válogatásában. Az eddig oly szegényes tárcarovat hirtelen a legkülön10 1905-tól Orosz Henrik cikke mellett egyre tervszerűbben követik egymást művészpolitikai cikkek a Népszavában. A kiemelkedőbbek: WM. DANMOV: Művészet és szocializmus. 1905. júl. 24. - FÜLEP LAJOS: Jehan Rictus. 1905. júl. 25. - P. Zs. V.: Színház és proletariátus. 190b. dec. 25. KKRI PÁL: Egy régi modern. 1907. aug. 4. - RÓZSA MIKLÓS: Szociális művészet. 1907. jún. 31. - KOSZTOLÁNYI DBZSŐ: A forradalmi dráma. 1907. dec. 25. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Proletár-költészet. Olvasótár, 1908. febr. 23. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Strindberg. Olvasótár, 1908. ápr. 5. 11 HKKMXTOVHXKY EKNŰ: A Nyugat cs kiadványai. Szocializmus, 1909 10. 187-189. BBBBZTOVS/K y I it NŐ: Tünetek. Népszava, 1911. okt. 4. — BRESZTOVSZKY ERNŐ: MegjegyJJJJ» a futuristákról. Népszava, 1913. jan. 19. Bresztovszky és a mozgalom kritikai tevékenységének ismertetésére itt nincs hely. Az utalások azt jelzik, hogy a mozgalomról kimondott ellentétes ítéletek (Komlós-Pándi-Király idevonatkozó megállapításai) a/, ujra-tajekozódas kötelezettségét írták elő. Ezt nehezíti a hiteles monográfiák hiánya: különösen Bresztovszky esetében