Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Kiss Ferenc: A szocialista kritika történetéből
A napilap-keretek s a közlemények rendeltetése nem is tette lehetővé a szakszerű és tüzetes elmélyülést. S Vass László egyébként alkatilag is inkább hajlott a lendületes és színvonalas ismertetésre, mint a műkritikus elemző, felfedező és rendező munkájára. Mindezt nemcsak a részletesebb áttekintés kedvéért kellett elmondanunk, hanem azért is, hogy a mezőny láttán az illetékesség kiterjesztésének nehéz munkáját, s ebben Gaál Gábor mellett Bálint György szerepét érdeme szerint becsülhessük. Ahogy bírálata kiválik a Puszták népérö\ írt bírálatok közül, munkássága is úgy emelkedik ki az egykorú marxista irodalomkritika mezőnyéből. Révai József, Lukács György és Gábor Andor jelenléte változtatna ezen a képen. Alkalomadtán kell is rájuk utalnom, de életmüvüknek e korszakot érintő része csak később bontakozik ki jórészt az 1938-ban induló Új Hang lapjain. De 1938-cal az alkalmi szövetség bomlása is elkezdődik, tehát egy új periódus, melyről számot adni e dolgozat keretében aligha lehetne. E periódusról már amúgy is van bizonyos képünk. 53 Ezért kell tehát elsősorban Bálint Györgyre figyelnünk, s ez sem könnyű feladat, mert egymaga felér egy kritikai rovattal. Amit a Korunkról írt Gaál Gábor, hogy minden érdemes vállalkozással szembe nézett, Bálint Györgyről is elmondható. De rá kell figyelnünk azért is, mert a marxista bírálat illetékességének nehezen táguló körét sikerrel terjesztette ki olyan területekre is, ahol a Korunk és a Gondolat kritikusai általában bizonytalanul tájékozódtak. Mint láttuk, elsősorban a költészet volt ilyen műnem, de a személyiség jelenléte az alkotásban másfajta müvek vizsgálatában is sok hamis ítélet forrása ekkor. Igaz, hogy Barta Lajos és Gábor Andor, akik a fiatal Nyugat iskolájában megtanulták becsülni az egyéniséget, többször jelzik, hogy a vers közvetlen valóság-tartalma más, mint a szociográfiáé vagy a regényé. „Hová lenne a költészet, ha a költői szónak nem volna szabad követnie a költő változó hangulatainak hullámhegyét, völgyét?" inti az Új Hang Illyés egyik bírálóját. 54 Barta Lajos az élet „köztartalmának" a „lét kapcsolódásainak" kisugárzását tartja a költő legfontosabb feladatának, 55 s a Gondolatban is van tanulmány, mely hirdeti, hogy a költészet célja a „világérzés" kifejezése. 5 * Ha ars poeticává merevedett volna ez a nagyvonalúság, könnyen elmosódhatott volna benne lényeges és lényegtelen, valóságos és fiktív tartalmak különbsége, de a gyakorlatban a másik véglet dívott. Legtöbbször csak a nyílt és leplező társadalombírálatnak, a világosan kitetsző és lehetőleg utat is mutató szocialista politikumnak volt, ha volt, osztatlan becsülete. Láttuk, hogy megrázni Bálint Györgyöt is leginkább I szociografikus müvek tudták, ezeket érezte fontosaknak. „Az örök dolgok - mondja Gide-del - úgyis ráérnek", de azt is láttuk, hogy a Puszták népét és a Számadást olvasva, akár később Radnóti verseiben, a személyességben azonnal ráérez I társadalmi valóság dialektikájára s az egyénben az osztály sorsára. A Gondolatban pl. megjelent egy tanulmány, mely Móricz műveiben lépten-nyomon a szubjektivizmus rontó hatását észleli; ennek szoros szomszédságában pedig Bálint írja elismerése magyarázataképpen, hogy Aragon könyve, A bázeli harangok „nem »leleplezcs«, hanem elmélyült jellemzés, lélektani hitelesség, emberi dolgok elemzése és megértése". •*L. - Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. 1962. 409-444 44 Új Hang. 1938. 12. sz. 114. 44 Korunk, 1936. 12. sz. 1043. "Gondolat, 1935. 1. sz. 32. 1H 273
