Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
ramja is hasonló volt. Bemutatta az európai és a magyar avantgárdé több képviselőjét, ezen túl azonban már a munkásság öntudatra ébredését szolgálta. Színpadhoz juttatta az első magyar ,,munkás-szavalókórust". Érezték: „hogy ki kell törni a fülledt sűrű levegőből, a hétköznapok szinte már elviselhetetlen nyomása alól és merész, harsány hangon megszólaltatni az öntudatra ébredés szellemét" — emlékszik Tamás Aladár. 96 Hallottak a német és a szovjet kórusokról, de magyar kialakításában a saját elgondolásaikat követték. Ebben a műfajban a művészet tőmegszellemét igyekeztek kifejezésre juttatni, a másképp ki nem mondható igazságnak reméltek így fórumot találni. A kórust a tömegművészet „magvának" tartották. Lényegében ősi formákhoz; az antik kórushoz, az extatikus korok kollektív litániáihoz vagy - mint vallották - , A. Artaud hatására, az óceániai primitív kultúrák „szintetikus" színi szemléletéhez fordultak vissza. A kórusban mint egy áttételes értelmű modern ceremóniában, a még kizsákmányolt tömegek felszabadulni vágyó törekvéseit vélték kifejezhetőnek. Tamás Aladárék az „Új Föld-esteken" mutatták be először a „Munkás szavalókórust", a későbbi „100% kórust". „Az alkoholellenes Munkásszövetség Szavalókórusa" Majakovszkij Kékzubbonyosok c. és M. H. Bollwadys Építők c. versét adta elő. A szólót Pál Judit (Szántó Judit) és Hornyák Lipót mondta. A munkáskórus Tamás Aladár és Szántó Judit révén kapcsolódott az „Új Föld" mozgalomhoz. 1927-től, a 100% megindulásától azonban már „100% kórus" néven működött tovább, Tamás Aladár vezetésével. 97 A Kékzubbonyosok még csak szövegmondáson alapuló „beszélőkórus" volt. A szólók párbeszédes felelgetését az együttes refrénje kísérte. Fenyő László, a Nyugat kritikusa azonban mar felfigyelt Majakovszkij Kékzubbonyosúnak az előadására, és a „szociális agitáció hatásos eszközének" tartotta. 98 A beszélőkórus a természetes emberi beszéden és hangsúlyon alapult, de ezt a formát Palasovszky „parlandó, kórus"-sá is átalakította. A „parlandó stílus" átmenet volt a beszéd és az énekszerü hanglejtés kőzött. Gondolatok aktív célzatú kiemelésére vagy spontán indulatok, a tömegösztön megnyilatkozásainak a kifejezésére használták fel. A parlandónál szerepet játszottak a szöveg nélküli indulathangok, hangfoszlányok és zsivajok, de voltak szónoki, vitázó jellegű, párbeszédes, sőt drámai parlandó kórusok is. Az „Új Föld-esteken", a „beszélő kórus" mellett már „szavaló-és tánckórust", azaz „mozgáskórust" is bemutattak. Hannes Küpper így áll a dolog c. versét női és férfikar szavalta, és Kövesházi Ágnes meg Magda Mária (Róna Magda) illusztrálta tánccal. Később csoportos mozgással sokféle érzést tudtak hatékonyan kifejezni; fgy az együttérzést vagy a kollektív munka felett érzett örömet. Alkalmaztak arcjátékot, gesztusokat, kar- és vállmozdulatokat, vagy pedig „csoportos dinamikus mozgást" alakítottak. Nem a mozdulatok formajátékára, hanem a tartalom kifejezésére törekedtek. Mindez a Mejerhold-féle „excentrikus" mozgással mutatott rokonságot, amely „a kifejező gesztust" tartotta a „kollektív tömegszlnpad" főelemének. Dinamikus mozgás uralta egyébként a proletkultos orosz és német munkásszlnpadok kórusait is. 99 Palasovszkyék a mozgáskórust később „pantomimikus, cselekményes «TAMAB ALADÁB: Szavalókórusok. - 100%. Bp. 1964. 90-101. 91 A szavalókórusok problémájához. 100%, 1928. (október) II. évf. 1. sz. 26-27. - Az egész problémakör elemzését adja: EBKI EDIT: A 100%. - Tanulmányok a magyar szocialista irodalom törtenetéből. H P . 1902. 239 27H. V_-J§ Fsnrrő LÁBSXÓ: Oj Föld előadóestje. Nyugat, 1926. 21. sz. 711. •t |.-, ,.,„.. Mu I i . Ki . A/u| zinpail. Magyar Iras, 1920. 10. sz. 79 KO. MB
