Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
a háborút végigszenvedett „emberiség" szerepel, Lrnst Toller „Hinkemann"-ja pedig a szemfényvesztésnek hódoló tömeg paródiája. A Tanácsköztársaság bukása után, a baloldali magyar fiatalság szintén a tömegmüvészetben látta a szocialista eszme szinte egyetlen megnyilatkozási lehetőségét. 1922-ben Hevesy Iván és Palasovszky Ödön a „kollektív művészet" érdekében „manifesztumot" adott ki közösen. 73 Kiáltványuk harcot indított az „elavult" polgári kultúra, „a széplelkek macskazenéje és a hedonizmus apró penészvirágai" ellen. Hirdette, hogy a művészetet minden korban a tömegek áhítata hozta létre, s újjáteremtésére most is a nép hivatott. Új irányzatot javasolt minden műfajban, így a drámában is. A polgári színházat az „új Idő" elsöpri, helyét „arénák" foglalják el, ahol a tömeg-problémák szimbolikus játékokban kapnak fórumot. Olyan színpadi társulást akartak tehát létrehozni, amelynek segítségével az elnyomottak történelmi-társadalmi igazsága az úri Magyarországon is kifejezést nyerhetett. 74 Tulajdonképpen „a vesztett forradalom utáni újbóli kitörés vágya is hajtotta őket" - állapítja meg Szabolcsi Miklós -, „a proletárdiktatúra emberének és művészetének áttett, elrejtett vagy tévútra torzult megfelelői voltak". 75 Szintén elvetették az irodalmi dramaturgiát, és a korabeli avantgárdé színpadkísérletek felhasználásával magyar tömegszínjátékot akartak teremteni. Megnyilatkozási lehetőségük természetesen nem a hivatalos „nagy" színházak, hanem a hagyományossal szembeforduló kísérleti mozgalom és a korabeli munkás kultúrtörekvések frontján kínálkozott. A magyar baloldali avantgardizmus így forrt össze a munkáskultúra mozgalmával. A polgári színpad ellen - Zöld Szamár Színház A belügyminisztérium 1921 szeptemberében a Munkások Irodalmi és Művészeti Szövetségét betiltotta. Az elkövetkező években nem volt összefogó szerve a magyar munkásszínjátszásnak. A Szociáldemokrata Párt keretében vagy egyéb formában engedélyezett legális munkáselőadások ténykedése alig haladta túl a kispolgári műkedvelés szintjét. 7 * Az illegális Kommunista Párt közvetett vagy közvetlen irányítása alatt álló kultúresoportok célkitűzése azonban „politikai jellegű" volt, és működésükben a „szocialista gondolat érvényre jutott". 77 Az illegalitásba szorult párt programjában a kultúrmunka került előtérbe, ezen krn-sztul remélt hatást gyakorolni a tömegekre 78 . Sok itthon maradt baloldali művész tartott kapcsolatot külföldre emigrált kommunistákkal. Hevesy Iván Komját Aladárral állt összeköttetésben, aki egyetértett Hevesy és Palasovszky kultúrmozgalmi törekvéseivel. Nézeteiket személyesen is megvitattak Bécsben, Komját németországi megbízatása idején Berlinben, de leveleztek is egymással. Komját Aladár Hevesyhez írott leveleiben csak „utal" a közöttük levő problémákra; könyveket, kéziratokat 71 PALANOVHZRY ÖDÖN HBVESY IVÁN: Manifesztum. Bp. 1922. 74 1-OBINÍZ IOBAND: Haladó színházi törekvések a Tanácsköztársaság utáni években Kisalfí ut, 195Q február 15. - LÖBINCZ LORANO: öt évtized öröksége. Emlékezés a munkásszínjátszás és kulturális mozgali.m hőskorára. Népszabadság, 1958. november 20. 7t S7.ABoLcm MIKI ós : fiatal életek indulója. Bp 1963. 556. MÏÎ" oac z " IOMüwr>: Munkásszlnjátszás a Horthy fasizmus idején (Oépelt kézirat.) Magyar Színháztörténet. Szocialista jellegű törekvések. (1919-1945) Bp. 1962. 279 BfT 1962 2M IT 27H 1 ^ " " Tanulmányok a ""«y" szocialista Irodalom történetéből.
