Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
tyák csapatai" jelennek meg a falak között, míg végül a kizsákmányolást jelképező nyomortanya összeomlik. Tény, hogy „A külvárosi panoptikum" stílusának zsúfolt expresszionizmusa ma már romantikus dekoráltságot sugároz, az „Igen" dadaizmusa pedig zavarba ejt bennünket. Egy átmeneti kor lázas nyugtalansága nyilvánul meg ezekben a kísérletekben, de ugyanakkor már sok jövő felé mutató tényező is megmutatkozik bennük. A 20-as évek közepén, Barta stílusáról az avantgárdé modorosságok lekoptak, és anyanyelvi légkörben esetleg megérlelődtek volna azok a tényezők, amelyek az izmusok eredményeképpen, a kibontakozását szolgálhatták volna. írónk további kísérletei azt mutatják, hogy az epikus dráma felé fordult, ugyanúgy mint Remenyik Zsigmond. Az ,,Igen"-ben alkalmazott montázs a képek gyors változásán alapuló epikus drámaépítést, a vízió pedig a belső epika kialakulását szolgálta nála. Noha drámatechnikája a kor áramát követte, felfogásban mégis a sematikus ábrázolás felé halad. Jó példa erre az 1926-ban írt, 14 képből álló, epikus menetű Cirkusz kapitalizmus c. tragikus komédiája.* 3 Az amerikai trösztlapok egy akasztófáról levágott elítéltet akarnak rábírni, hogy élménybeszámolót írjon szenzációra éhes olvasóiknak arról, hogy „mit üzennek a holtak". Fred Parkins munkanélküli előtt megelevenedik élete „kálváriája", amely a kizsákmányoló tröszttársadalom vádirata is egyben. Létének minden egyes „stációja" tragikus groteszkké élezett szatíra, szimbolikus értelmű szereplőkkel. Fred az embertelenség végső változatait éli át. Mindegyik „stáció-képnek" valóságos élethelyzet a magja, Barta ezt a magot irreális méretűvé feszíti. Az imperializmus összes borzalmát egy ember sorsához kapcsolva mutatja be, s így a kizsákmányolás erejét „fantasztikusra" nagyítja. A mű szélsőséges voltát Gábor Andor is kifogásolta: „A tröszttársadalom iszonyú, ez félelmes erővel jön ki a darabból, de hogy ezzel szemben a munkás védekezhetik is, vagy hogy kilátás van arra, hogy valamikor védekezni fog, ez nincs meg benne."** Az ember megalázásának és kínzásának ez a foka szinte már a közelgő fasiszta terror légkörét idézte, mintha jövőbe tekintő „vízió" kívánt volna lenni. Hasonló tendencia mutatkozott Nádass Józsefnek a Ma 1924-es színházi különszámában, németül közölt jelenetében.** Magyar címe: „A hatalmas úr." írója vallja, hogy szintén az emberiséget elnyomó „diktátorok" ellen emelte fel szavát, a terror rémképe kísértette.** Tény, hogy Mussolini ez idő tájt győzött Olaszországban, s Németországban is érlelődtek azok a jelenségek, amelyek már a fasizmus felé mutattak. Bartának az 1929-ben írt Közelharc c. jelenetsora szintén expresszionista fogantatású, 10 képből álló epikus színjáték.* 7 Azt példázza, hogy két bátor munkásember önfeláldozása révén hogyan szabadul ki a rendőrségről 400 őrizetbe vett sztrájkoló. A gyorsan változó képek - ezek szimultán felépítése - filmszerű ütemet biztosítanak a cselekménynek. A szembenállás kibéklthetetlenségét és kényszerítő erejét " BABTA SANDOB: Cirkusz kapitalizmus. Tragikomédia 14 képben. Pánik a városban. ( Var Sa Lajosné bevezető tanulmányával). Bp. 1959. 80- 133. Megjelent németül, az író feljegyzése szerint, „Fred Parkins Fordwagen" címmel, Leipzig, 1929. „Die neue Bühne" kiadásában. J* BA»TA SANDOB: Pánik a városban. Bp. 1959. Varga Lajosné bevezető tanulmánya. 12. Einakter von Josef Nádast. Ma, 1924. IX. évf 8-9. sz. Musik und Theater Mummer. I, u aM J^scf személyes közlése. BABTA SANDOB: Közelharc. - Pánik a városban. Id m. 214 259.
