Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
kékben robban ki; torlódó főnévi igenevek, tőmondatok, cselekvésre ingerlő igék formájában. A gyárak kerekeit akarják lefogni, beléjük hasít a változás, a forradalom óhaja. Vágyuk mégsem érik tetté, a cselekvésig nem jutnak el. Vívódásuk csak a lélek szférájában dúl. Nincs más eszközük, mint a kínpadra vont ember üvöltése és szabadulni vágyó akarata. A humanista Remenyik ebbe a tisztaságra, emberségre, szabadságra sarkalló vágyba veti a reményét. Szerinte ez fogja megváltani a kicsúfolt emberiséget, mint ahogy megtisztítja a vízió két jelképes hősét is, akik már „új Emberré" formálódva indulnak neki az „új Életnek". Az expresszionista formával kísérletező magyarok közül, lényegében csak Remenyik vitte tovább a modern magyar dráma ügyét. A 30-as években súlyos társadalmi és szociális kérdéseket felvető, epikus drámákkal jelentkezett. A polgári osztályszempontú, naturalizmusba ragadt magyar színházi élet azonban nem engedte érvényesülni, és így színpadilag ő sem tudott kiteljesedni. 55 Barta Sándor Az izmusok Barta Sándornál - éppúgy, mint Remenyiknél vagy Máczánál — nem felvett modorosságot, hanem a belülről kirobbanó forradalom útkeresését és az egyéni hang megtalálásának az iskoláját jelentették. Formakeresésére ráillik a két háború közti irodalmat vizsgáló Szerb Antal megállapítása: „Az új világérzés arra kényszerítette az írót, hogy regényt írjon, amely nem regény, verset, amely nem vers és drámát, amely nem dráma; forma és tartalom a legnagyobb zavarban néznek egymás szemébe."•* Barta Sándor kísérleteiben a műfajok legnagyobb mérvű összetettségét vesszük észre. Jeleneteiben az epika, a líra határai szinte egybefolynak a dialógusra épülő drámaisággal. Mintha olyan műfajt akart volna létrehozni, amelyben minden eddigi képviselve van, de amely mégis arra alkalmas elsősorban, hogy szószékről, színpadról, agitációs emelvényről világba kiáltható legyen. Müvei leginkább „lírai szimfóniák"nak foghatók fel. (Szabolcsi Miklós megállapítása.) Főmotívumként az expresszionizmus dominál bennük, de emellett az izmusok teljes kavargása kimutatható. A Mácza-féle aktivista dramaturgia szocialista, sőt kommunista eszmeisége Barta Sándor összetett műfajú kísérleteiben jutott a leghatározottabban érvényre. Beszélgetők c. jelenetében az alkoholmámorba menekülő proletárok sorsát még egy expreszszlv kép keretében villantja fel. A pincekocsma füstös víziójában megtörik az emberi akarat, semmivé válik az élet. A szereplők: - „első", „második" stb. száján nyomorult életük summája csak azért tör elő, hogy végső, megcsúfoló tehetetlenségüket megmagy a rá zha ssák Barta legnagyobb élménye a forradalom volt. Érzéseiben, az eltiport magyar proletárforradalom az ártatlanul meggyötört és felakasztott szegényember képével azonosult. Az „akasztott ember" szimbólumával a népet, a hangtalanná nyomorított tömeget idézte, mert számára ez képezte a valóságot, „ö lesz a valóság, s a valóságban élők az árnyak" - állapítja meg Illyés Gyula. 58 Ezt az „érzést" fejezte ki •menyikr.il Kortárs. I%7 2. s/.. MJ M2 örténete. II. Bp. 1957. 448. (Jelenet). Ma, 1921. VI. évf. 4. tz. 06-67. "«>ia.ui 3/.ólva. Tanulmány és vallomás. BARTA SAWDOB: up. iw>z. &); Ld. még: Illyés Oyula: Ingyen lakoma. Bp. R. Kof'NIH |/,„, A . •S/.EKH ANTAL: A v • BARTA SAWDOR: B< " ILLTÉB QYXTLA: BI Tanulmány és vallomás. - BARTA SAKDOR: Ki vagy? 1964. II. 293-339.
