Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Tálasi István: Barta Sándor
1919 őszén Barta ifjú feleségével - Kassák húga, Újvári Erzsi költőnő - együtt Bécsbe szökik. Poggyásza: egy huszonkét esztendős fiatalember emlékei szülővárosáról, egy forradalom felemelkedéséről és bukásáról. Bécsben gyülekezik az egész magyar emigráció, a progresszió legkülönbözőbb árnyalatú csoportjai. Az aktivisták gárdája is itt találkozik. A börtönből szabaduló Kassák, mihelyt megérkezik, már szervezi is táborát. 1920 áprilisában ismét megindítja lapját. Változatlan címen, de - az új történelmi helyzet s az emigrációs körülmények következtében — nem egészen a korábbi irányvonallal. A régi Ma szellemében egy forradalomba torkolló kor s magának a forradalomnak lendülete, láza és pátosza tükröződött, a bécsiében a bukás utáni levertség, eszmei válság, új tájékozódás, útkeresés. Kassák gondolkodásában a keserűség világszemléletének azokat az elemeit erősíti fel, teszi uralkodóvá, amelyek a forradalom alatti vitákat is szülték. Előző korszakát lezáró, még annak tüzeit is lobogtató, de már új korszaka kezdetét is jelző nagy eposza, a Máglyák énekelnek megírása után, 1921- 23 között, a következő gondolatmenet - tanulságlevonás és új program - érlelődik meg benne: A forradalomnak el kellett buknia, mert nem volt az „Igazi". Kommunista és nem kommunista kispolgárok csinálták, akik csak a gazdasági rend megváltoztatására törekedtek, s megfeledkeztek az egyetlen valóban forradalmi feladatról, a kultúra, az élet belső forradalmasításáról. A kommunista gazdasági rend tulajdonképpen nem is jelent forradalmat a kapitalistával szemben, nem negációja, csupán „igazabb és praktikusabb továbbfejlesztése" annak. Az új kultúra viszont majdnem teljes tagadása a réginek, így valóban forradalom. 21 „Csak a felszabadult lélek biztosíthatja a felszabadult testet az új igába töréstől." A cél, amelyben munkálkodni kell, az etikailag tökéletesedett ember, a kollektív individuum, az eszkőz pedig ehhez a régi formákat szétrobbantó, politikai pátosztól és direkt politikai mondanivalótól mentes tiszta művészet. „Az igazán forradalmi művész az a művész, aki mint ember szociális lény, fönntartás nélkül, alkotás közben feltétlenül, nem gondolva sem a proletariátus láncaira, sem a drága kenyérre, magáért a megalkotandó műért alkot. Csak egy vágya van, önmagát minél teljesebben kifejezni és csak egy célja van, vágyát minél konkrétabb formába realizálni." 22 „Ne dicsérjük a tömegeket, ne alkalmazkodjunk éretlen, alacsony színvonalukhoz. Nincsen többé politikai járszalagoknak felhasználható pátoszunk." 23 így jelöli ki a programot Kassák, s előző korszaka pátoszteli expresszionizmusa után ekkor vált át a dadaizmusra, majd a lényének, egyéniségének leginkább megfelelő konstruktivizmusra. De a többi új izmusnak is helyt ad lapjában, legalább egy-két vers, műfordítás, reprodukció vagy kiáltvány erejéig. A bécsi Ma a háború utáni európai avantgárdé izgalmas nemzetközi revűje lesz. A kapitány az izmusok színes vizeire kormányozza hajóját. A matrózok egy része viszont lázadozik. Többen elégedetlenek az etikailag tökéletesedett „kollektív individuum" tanával és a politikától elszakított, tömegek felé nem forduló steril művészeti forradalom programjával. Gyakoriak a kiválások, cserélődik a gárda. Elsőkként Kahána, Uitz, a festő és Réz Andor hagyják ott a Mát és a Komját szerkesztésében, •• Az 1919. márc. 21. című szerkesztőségi cikkben. Ma, 1921. 5. sz. 54. » KAMRÁK LAJOS: Egy generáció tragédiája. (A bécsi Szabad Iskolán tartott szabad előadásaim vázlata.) Ma, 1923. 7 - 8. sz. (lapszám nincs). tM KAMÁK: Mérleg és tovább. Ma, 1922. 5-6. sz. 4.
