Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Tálasi István: Barta Sándor
és új elemekkel gazdagszik, s új hangot eredményez, új formát teremt. A Primitív szentháromság egyáltalán nem leíró jellegű költemény. Barta a valóság elemeiből víziót épít, proletárhőseit nem egyéníti, hanem szimbolikussá növeszti. Mégpedig egészen sajátos módon, a mese, a ballada és a gyermekrajz eszközeivel: Ég kék, fű zöld, mosónő tüdővészes, a péklegény a mosónő fia, a prostituált a mosónő lánya, s ők mind, benneállnak a reggelben, a reggel pedig szétragyog a látóhatáron, a látóhatár beleöltözködik a hegyekbe, a hegyek beleernyednek a városokba, a városok fölött sűrű masszákban tömbösül a füst, a füst, a kén, a kő. Az ablakokból a rövidnadrágosokra kimumuskodnak a prostituáltak, az egyik prostituált a mosónő lánya, és szép, kifésült maszkot dug ki az ablakon, mert az ő feje a mosónő feje, a mosónő feje: ráncos alma. A mosónő keze is ráncos, és most pörög, forog és dörgöl, és nincs is neki feje, mert a tüzes vasdromedár az ő feje, mert a sok vizesrongy az ő törzse, mert két csöbör az ő Iába, füst pipázik a szeméből, és a fülével lát, csak a két keze dominál, a két keze dominál... A Mesteremberek említése nem volt véletlen. Pedig a két költemény - nem is csak első pillantásra - igencsak különbözik egymástól. Hol van a Primitív szentháromságban a Mesteremberek pátosza? S Barta alapjában véve lényegesen más temperamentumú művész, mint akkori példaképe. Nyugtalanabb, idegesebb alkat, míg az mindig férfias, ő inkább örök kamasz. Ezek a vonásai a Primitív szentháromságban is megfigyelhetők. Ebben a versében mégis van valami „kassákos". A biztonságos szerkesztés, a tiszta vonalvezetés és az általánosító erő. Mindezt azonban teljesen egyéni alkalmazott eszközökkel éri el, a meseszerű kompozícióval, a balladás ismétlésekkel és a groteszk elemeket magába ötvöző vízióval. S a finom, de határozott perspektíva-változásokkal. A vers elején „a péklegény a mosónő fia, a prostituált a mosónő lánya". A szimultaneista módon összefűzött portrék után: „A mosónő testvére a prostituáltnak és testvére a péklcgénynek ...". A költemény végén a jelképessé növesztett proletárfigurák fölkerekednek, s a „város térdre alázatoskodik" előttük. S ők mennek, „Mennek a jeges mosókonyhák fölött, a vörös műhelyek fölött, élet és halál fölött... és felzendül a hangjuk, a hangjuk vadul." A fiatal Barta novellákkal is jelentkezik, de ebben a műfajban még nincsen a Primitív szentháromsághoz fogható hirtelen remeklése. Próbálkozásai (Dac, 1 * Komédia, 13 Röpirat) amorf, kusza írások, inkább kuriózumként érdemelnek említést: 11 Ma, HUH 1. sz. 4-6. "Ma, 1917. 10. sz. 152-160.
