Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában

képpen a Bernstein elleni harcban. E küzdelemben oroszlánrész illette Plehanovot, akit Lenin — minden fenntartása és politikai vitájuk ellenére is — 1922-ben az elmúlt évtizedek legjelentősebb marxista filozófusának nevezett, és akinek tanulmányozását az ifjúság számára rendkívül fontosnak tartotta.

8 A II. Internacionálé művészetteoretikusainak fő művei nem „tiszta" kritikák vagy irodalomtörténeti tanulmányok, hanem kritikatörténetek. Mehring Lessinglegendája körülbelül egy évszázad német irodalomtörténetírásának bírálata. Plehanov legfontosabb írásaiban az orosz forradalmi demokraták és a francia történeti kritika képviselői nézeteit elemezte. E művészetteoretikusok jellemző műfaja a polémia: a román Dobrogeanu-Gherea Maiorescuval vitázott, Plehanov Tolsztojjal, Dosztojevszkijjel, a narodnyikokkal és a szlavofilekkel, Lafargue a romantikusokkal és a naturalistákkal, Pogány Beöthyvel és Babitscsal. A II. Internacionálé teoretikusai különösen két forrásból merítettek, a francia pozitivista irodalomtörténetből (és Brandesből), valamint az orosz forradalmi demokraták hagyományából. A pozitivizmus hatása különösen Plehanov, DobrogeanuGherea, Diner-Dénes és Pogány munkáin érezhető. A kor marxistái közül csupán Labriola tiltakozott élesen a pozitivizmusnak tett engedmények ellen.

9 Nyomában Gramsci majd így ír: „Marx filozófiai kultúrájának (valamint az őt közvetve és közvetlenül formáló általános filozófiai környezetnek) gondos felmérése kétségtelenül szükséges, de csupán mint előtanulmány, a jóval fontosabb, a saját, „eredeti" filozófiát illető kutatásokhoz; márpedig a filozófia nem csupán néhány „forrás", valamint a személyes kultúra összege, hanem mindenekelőtt az illető egyéni útteremtő és alkotó tevékenységét kell tekintetbe venni. Plehanovnak ez a problémafelvetési módja tipikusan pozitivista módszerére jellemző és gondolkodói, történetírói képességeinek elégtelenségét bizonyítja."

10 Plehanov valóban inkább a hatásokat vizsgálja, a műalkotást is inkább tekinti hatások összességének, mint önálló egésznek. Ez okozza azt, hogy kriti'íatörténeti írásai felülmúlják írói portréit. Miért támaszkjdtak a marxisták a pozitivizmus eredményeire? A pozitivizmus sok fogódzópontot vagy segítséget adott: tagadta a művészet isteni eredetét, hangsúlyozta a közönség fontosságát a művészetek történetében, a műalkotást pedig társadalmi ténynek tekintette. „Taine egyetlen bírálójának sem sikerült még csak megingatnia sem azt a tételt, amely summázza Taine kritikai elméletének csaknem valamennyi igaz elemét, és amely úgy hangzik, hogy a művészetet az emberek pszichikuma hozza létre, a pszichikum pedig az emberek helyzetének változása nyomán változik" — írja Plehanov, aki ezt materialista felfogásnak tartja, és csupán akkor bírálja a francia filozófust — idealistának nevezvén őt —, amikor az azt állítja, hogy az emberek helyzetét pszichikumuk határozza meg. Plehanov így korrigálja Taine-t: „Minden nép művészetét pszichikuma határozza meg, pszichikumát helyzete alakítja ki, helyzetét pedig végső soron termelőerőinek állapota és termelési viszonyai határozzák meg."

11 Plehanov Taine és a szenzualizmus nyomán a pszichikumot mint összekötő tagot megtartotta. A marxisták a pozitivizmus művészetszem• L. S. NyírŐ József bevezetőjét PLEHANOV: Irodalom és esztétika c. müvéhez. Bp. 1962. VII VIII. » Vő. LABRIOLA: A történelmi materializmusról. * Tanulmányok a történelmi materializmusról. Bp. 1966. 10 A. GRAMSCI: I. m. 67 - 68. 11 PLEHANOV: Levelek cím nélkül. - Irodalom és esztétika. Válogatott tanulmányok. Bp. 1962. 40.