Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ LEGENDA Egy régi délelőtt gyorsan berobbant a hosszú, nagy szobába, mint a szél, leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant szívét s beszélt, lígy ahogy más beszél, vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant, egy cigarettát eldobott s kevély száját elhúzva kacagott s a roppant időben egyszer meghalt és nem él. Csak ennyi volt. Ezt láttam. Es kezembe e sok-sok semmi most mégis ereklye. O, mondja, ő, azt mondja minden ő, a toll, a száj, a húr, az uccakő, azt mondja, ő, mivel nyomába leng a hír és halál. Es az egész: legenda. 87