Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

KODOLÁNYI JÁNOS EGY ADY-KÖNYV MARGÓJÁRA „Ki látott engem" Kiáltok im\ kiáltó szóval a barnafelhős égre fel, kiáltok szerteszét a földön de senki, senki nem felel. Hegy-völgyeken sikong a hangom, pázsitra vérzik a szivem; sziklát kiáltok, sírok fenyvet és nem válaszol senkisem. Futok, futok testvéreimhez a föld színén, s a föld alatt, De minden bús ember szemekben nem látok mást, csak magamat. Es minden bús emberszemekből a magam könnyét hullatom s entestem száz forró ízéből szakadt minden holttest-halom. Csak egyszer jönne szembe vélem s nevetne rám egy másik arc, csak egyszer hajolna fölébem s zokogna rám egy másik arc. Csak egyszer foghatnám szorosan testvérkezembe más kezét, csak egyszer hinthetném a földön mások búzáját szerteszét. Csak egyszer állanék figyelve szívdobogásos éjszaka s mit hallanék: ne lenne többé enszavam visszavert szava! 85