Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

KÁRPÁTI KAMIL FÖLKELT ADY A szócirkuszban ma este föllép. Kiírják nevét a villanykörték. A síron ülő kőgéniuszba szállt robajló földből törve-zuzva. Repedt a kőtérd, de mállni nem mert. Csattogva hordott lángkardú embert korom és vihar angyalruhában. Végig a köd-Pest nyomult nyomában. Részegen. S Tamás-hitetlen fejét bámulta, mint Atlantisz hírnökét, cédrust, ősbölényt. A véres őszi lápot látomása betetőzi. S mikor utat nyit a sündörgő köd, széjjelnéz cirkuszponyvák között. Látják-e: újra fölszállt a páva. Ölükben kikel aranytojása. O, a proletárfiú már felnőtt. Kocsimotorja - helyette - felbőg. 79