Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

HORGAS BÉLA SUTTOGÁSOK ADY ENDRE ÉJSZAKÁJÁBAN vakügetésben holdasan áthalad előttem hatalmasan trombitás angyal nem kíséri köpenye szárnyal külön a kalapja tölgyfatönk-test sziklajő-moraj kézelői lásd a lovast ha láthatsz nyűvei nyüzsögtek - bozsogtak a tájnak sugdosott részegen csobogott le a folyó locsogott lucskosan gázoljunk benne jó felhőárnyékos szeme fehérje kékeresen aludtej-szán tásokon csörömpöl gőzöse leskelődünk hallgatózom eltelik évre év gramafondivat dúl dallamra éhes provincián füledbe sugdosom lásd mily nehézkesen sárfészek-ragacsosan lompos a vágtatása tüzbogarak felhője szegődik nyomába cikkan szent fényességük vibrál szerte sikoltva nyílik csörtető csizmának zöld vadon suttogásomat meg nem hallja elfoglalt könyökével betaszít kabátja ujjával elsodor morzsalékot márványasztalról szétfúj lesöpör csapkod maga körül esernyővel tulipánt lefejez betántorog a méhes ajtaján ledől súlyosan alszik kőporos álmában újra áthalad rossz ujjasként kék eget kanyarít vállaira viselkedik boltosként ölel égi testet fázik itt láthatod átvonulni a szutykos városon fóldárnyékosan fenyeget a bűzpiac és aranyvicsorgás angyalai egerésznek itt koszlott papundekli bőröndje mellett áll és nyakkendősen várakozik a pályaudvaron térde fényes és véres elborzaszt suttogom áhítatosan játékos úr h azúrdőr fennhéjázás át tudva suhogtató rekedt hajókürt-őrjöngések köröskörül az irracionális kesztyűnek itt korpaszaga van hátát üres szék hattyúnyakának döntheti 64