Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

GULYÁS PÁL AZ ELSŐ DAL ANYJA Ady Lőrincné emlékének Azt se tudja, hogy ki volt ő, nem is tudja meg soha, bár benne keringett vére, ő volt első mosolya, ő volt az első lépése, ő volt első kezdete, ő volt első zokogása, ő volt a lehelete! O volt az első dal anyja, ő volt az első anya, ő volt a jövendő fények első kibontott zászlaja. Benne csillant meg először táltos-szeme álmodón, benne hallgatott először, mint rejtelmes folyosón. Lépteit csak ő hallotta, más nem tudta hallani, karjait csak ő tartotta, s a csillagok karjai. O volt fölötte az égbolt, első koporsója volt, ő volt az első fa lombja, s azt se tudja, hogy ki volt. Pedig vére benne bujkált, mint folyamban a patak, s azt se tudja, hogy ki volt ő, mert ezt tudni nem szabad. Benne hallgat eltemetve az első dal lényege s az ő végső dal pecsétje, útja titkos szőnyege. De hogyha egy pillanatra ő ezt csak megsejtené, az ég a Napot leejtné, Nap a Földet ejtené, a Föld leejtné a tengert, a tenger a halakat... O volt az első dal anyja, és ő a végső lakat. 57