Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

ERDÉLYI JÓZSEF ADY Tóth Árpád, a költő, Ady barátja, mondta egyszer hogy Adyhoz legjobban én hasonlítok; de Ferene-öcsém, meg Endre-unokám jobban hasonlít Ady Endréhez; egy cigány legény meg éppen olyan volt, mintha a fia, édes vére lett volna Adynak; mintha látnám, ahogy egy faluvégi kocsmába lép, mintha csak a minap; mintha Ady lett volna az a szép, szomorú nagybőgős, hamar akit meghívtam hogy igyon meg bár velem egy pohár bort (hogy színről-színre lássam, akit nem láttam, az élő Adyt) Volt-é vagy nem cigány vér Adyban, vagy abban a legényben Ady-vér? Ha volt, ha nem, nem halt meg Ady Endre: minden magyar költőben holtig él, s nem hal meg míg magyar költő dalol a világon, ha mindjárt is cigány, világnagyságunk az Er mellől indult, s világtenger lett az ér, óceán... 52