Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BALÁZS BÉLA ADY ENDRÉNEK Negyven nap és negyven éjjel voltam Miattad hitvány, nyomorék és gyáva Es mondtam, hogy az életem hiába Csak te vagy költő. Negyven nap és negyven éjjel vívtam Jussért, hogy éljek és mint éji féreg Vájtam magamba, hogy sötétet érjek, Amelybe nem világítsz. S értem sötétet, melybe nem világítsz. S oly fekete nagy lánggal lobogott, Hogy vak lett minden régi csillag ott Es mindent újra láttam. Űztél: megtudtam, hogy van birtokom. Ütöttél: zeng7ii hallottam a vertem. Téptél: és örök gyökeremhez értem, A minden gyökeréhez. Negyven nap és negyven éjjel voltál A halál, melytől arcot kap az élet. Nincs jussa másnak, hogy szeressen téged, Ahogy én szeretlek. 77