Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

TÓTH ÁRPÁD ADY ENDRÉNEK Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád. Szeresd, mert sok setét sorod érte szivén, S mert egykor, lígy beszélik, ült a térdeiden S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád. Most is úgy hódol lelke, oly szelíden s oly mélyen, Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig, Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen... Csodállak, aki jöttél e víg Kdnába s készitsz Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vizéből, S áldlak, mert újra zengő s ámbrás, csókod izétől Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis. Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között, Míg gőggel megtagad sok vénhedt ír ás-túdó, S míg fitymál únt rímekkel sok ósdi sír ás-túdó, Áldlak, met szent magyar vagy, nagy és megöklözött. .. Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik, Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szivében fáradt, Énhozzám jöjjön el s lel megnyugasztalást itt... Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan Szólok hozzád, a lelked ó hányszor megvigasztalt, Ha súlyos térdeim vonszoltam és az aszfalt Furcsán kongott... s az éjben verseid mondogattam... Elébed szőke szüzet ma százat küldenék, Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel, S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível, Mint szóm s e könyvre hajló bús férfiú-derék, Ma, ó áldott költője a vérnek és aranynak, Fáj, hogy csendes dalos vagyok, s hogy nemzetem Kemény fiai közt hirdetlek félszegen, Félénk apostola az én erős Uramnak...