Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

TORNAI JÓZSEF ADY KÖNYVE Kis, fekete könyv, harminc éve szántlak, boronállak, erdélyi menekült felejtett szétlőtt konyhánkban, Harasztin, sáros voltál, háború-véres, zörgetem papirusz-lapjaidat, sarkaid lefoszlottak, sárgábbak oldalaid évről évre, sárgább az én bőröm is, csak azok a vad, muzsikás, széldúlásos éjszakák nem miílnak el, midőn a Nagy Nyíl nyomában zúgok veled és te istent is megnyitod nekem, te könyv, te száj, te nyelv: történelmünkről morduló, vékony, fekete koporsó, szurkosán-töredezetten csillanó csontozata annak, ki táltosfogait elhullajtotta, addig dorombozott, töltötte magába a minden dongáján kilukadt világ szőlőhegyeit. Es most a táltosfogak megfogantak, kifakaddsunkat látjuk a szomszéd hegyeken és Amerika vasbeton-méhsejtjeiben, bárhol a világ-vizek porongján, hol a Halál-szemű sikolyait megértik. Szent könyv, ha van még ilyen a mi büdös, parlagos századvégünkön, négykézláb bejárt disznóóljainkban, betűidre düllesztem a szemem, te még elhiteted velem mindent titkosan élő kisfiú-koromat s hogy buta férfi-díszleteim mögött meg is maradtam annak, ki a mindenségben szaladgált a faluvégi homokvágás sárga kórói között téi'denalul-érő kisgatyában, elálló, tönkrenyírt hajával; nemző és szülő, lüktető-tiszta könyv, te fajtánkat és a forradalmat csömört-nem-érző nászban egyesítő,