Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

PETERDI ANDOR ADY ENDRE Ki itt a szférák szent madara voltál S aranyról, vérről oly zengőn daloltál, Ki koldus honban királyian, szépen Fároszként égtél az ihlet tüzében, Kit vihar dajkált, tűz és harc emésztett, Hol jársz te most s dalod óh, merre ébred ? Hol jársz te most, óh fölkent nagy zarándok? Hol nyílnak még számodra új világok? Hol fájnak most a szíved gyökeréig Az évek és az Elet, amely tép itt? Hol virasztasz most, mely rejtelmes tájon, Van-e ott hajnal, van-e madárlábnyom? Van-e ott tenger? S bús magányos lelked Oh kinek sír föl és kinek izenget ? S meglátod-e, mint egy megszépült álmot, Az igazabb földet s krisztusibb világot, Melynek nincs rabja s nincsen úri rendje? Merre jársz, merre, harcos Ady Endre?