Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

ÁGH ISTVÁN ADY-APOKRÍF Ma éjjel még az eget is Kettévágja a Duna sodra. Fölosztja ködös keleti S idevaló kertközeli Kentaurokra, csillagokra. Idegen minden, ami túl Tűz, füst, hajlék: lidérc, kísértet. Artéri nyelv szól magyarul, Kőgátak visszhangjába fül A tábor zaja: medveének. Fekete képzelet fakaszt A sötétből hunn új legendát: Háremsátrat állítanak, Árnyékával párzó alak, Boszorkányéjfél, meztelen tánc. Üstben: bájitalt, édeset, Főznek és a szodomitáknak Csodaszarvast kerítenek. Ha ágyat vetnek: fekhelyet Emesének, Turulmadárnak. A hegy térítő tornyai Keresztet emelnek a síkra, S az Alföld nomád szárnyain Repülne át. Marad, ami: Egyik a másik fura titka. v 10