Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

ORBÁN OTTÓ ADY a kortársak az új stílust vették észre ha egyáltalán észrevettek bármit is a Végzetes Viszonyt a Nagybetűkkel a költő alkoholos tekintetét a látomást már ugye amilyet a rendkívüli lángelme szokott látni és ami ilyen módon ha jobban meggondoljuk az ő lenyűgöző és másra nem tartozó magánügye a jóslatot nem orrontotta senki a fekete viharfelhőt a szó mögött a tűzözönt így aztán az idő aki a helybeli kávé- és bordélyházak tükrei közt rohadó bár némiképp kedélyes Augustus-kor után éppúgy kegyvesztettből lett cézár mint Tiberius zavartalanul rendezhette át az erővonalakat ide egy ország oda egy kontinens minthogy az ő birodalma is üzleti alapon áll és elve mint a többi boltosé a jut is marad is e csatatér földön a vers hullák és bombatölcsérek között szuronyos felével a földbe döfött puska tusán a szakadt katonaing a reménnyel foltozott világ