Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

S közi nagy volna is, Előle más elragad. Sok bú éri, gyötri Végtelen reménségét, Titkos óhajtással Kesergi szegénségét, S az inkább kínozza, Hogy ölben hordozza Halálos ellenségét. Fejet kell hajtanunk Nyomorodott igyünkkel, S tőled kell oltalmat, Erőt kérnünk hitünkkel, Erőnk mert hol fogyott, Te segélsz, harcolsz ott Vagyon régen hírünkkel. Rakva lévén hitem Irgalmad erejével, Épít egy zászlócskát Kezem ő elméjével, Kit kövessen bátran, Lelkem fáradatlan, Ha vív ellenségével. Az zászló kamoka, Fejér s éppen vörfölyés, Rajta Dávid írva, S hárfájával nagy zöngés: Keze felemelve, Szíve kiterjedve S abban buzgó könyörgés. Tejfejér szín jegyez Lágy szívet, engedelmet; Az vörfölye jegyzi Az én sok veszélyemet, Kiben mennyi szöglet, 7