Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

lobogása, s tekinteted nem akadt meg a házereszen, de belátta a szabad mezőket, ahol kardsuhogású szelek tomboltak, akár tusakodó vitézek alatt a mének. A szabadság záporai éltettek téged, s lelked sokszínű vadvirága kópjatörő viadalokba vitt, s vérrel-ékes fejedet gyerekként hajtottad rugalmas asszonyölekbe. Testben sohasem, de lélekben meghajoltak előtted podagrás főnemesek, gyepesagyú mindenhatók, akik térdedig sem értek s még csak töredékét sem sejtették annak, amit te kemény koponyádban hordtál a fogásokon és jó lovad mellett füvön való létedben. Magadban legyintettél rájuk: - Kutyafi népség! s hanyatt feküdtél valahol a küzdelmes végeken. Mertél független lenni abban is, hogy csak szíved parancsait követted a térdet-rogyasztó szerelemben. De mikor összeborultál leghívebb szeretőddel az éjszaka aranysujtásos vezéri sátra alatt, belső tájaidon már hallhatóan zengett a mindeneket túlélő versek pataverése. Ezért szeretlek te világra-csodálkozó-szemű, isten-okos és szabadság-szomjas végvári vitéz. 1967 75