Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

kergült táncban röpülni; vagy amint ölemben ült az a szép lengyel kobzoslány - bűnbe hullni! Mindevvel beteltem. Megfáradt a lelkem ha tudnák a gyűlölők: nem vágyom röpülni, csak kis padkán ülni, s forgatni a szenelőt, csak nézni hallgatva, mint tépázott vén fa, s térdelni Isten előtt. Holnap lesz a napja: indulnak rohamra... Mit tegyen, ki megfáradt? Felöltöm kardomat, ezüst sisakomat, skófiumos gúnyámat, s futok föl, ha jel jő, bár tudom: ki első, fut a biztos halálnak. De hátha így futva: végső nagy virtusra ingerlem a hadakat! S megholdul fönn a vár, hátrál, török, tatár, s hazám lesz mind boldogabb? Ily próbát kísértni, így táncban elégni: tán érdemes még, s szabad? 1963 70