Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Öszvefoly s imitt is foglalt egy kis vermet. Kik legyenek penig, nehéz megmondanom, Mert én nemcsak földi neműknek vallhatom, Fellyülhaladták azt, bízván ajánlhatom. Paliásnak elméje, Ulyssesnek nyelve, Mit gondolt vagy szóllott, volt azokban része, S mindkettőben tetszett Antenornak esze. Aeneas példája, Achillesnek karja, Cupidónak íja, Herculesnek bajja. Volt bennek, örömmel, búnak is nagy jajja. Sebbel, vérhullással ők ugyan tartoztak, Mert bűnökből sebbel s vérrel kiváltoztak, Krisztusnak sebvérért seb- s vérrel áldoztak. Menj el azért immár, s ezt az kis koporsót. Szitkodtól, átkodtól igen megőrizd, ódd, Sőt szép áldásiddal böcsületit toldd, foldd. Mi, mérthogy kertünknek voltak tisztelői, S bölcsesség-virágink szaga viselői, Apollóval vagyunk testeknek őrzői. Egy út készíttetik, mely vezérel Mennyre, Ki véghez vitetvén, vesszük fel kezünkre, Helyheztetvén őket éltető örömre. Terjed böcsületi ez nemes két testnek, 0 piros vérekkel Eget, földet festnek, Kiben rész nem juthat tudatlannak s restnek. VII Deploratio Fratrum Balassiorum Csudálható nagy dolog, Szerencsénk mint forog, 26